Georg Trakl: In einem verlassenen Zimmer

Fenster, bunte Blumenbeeten,
eine Ogel spielt herein.
Schatten tanzen an Tapeten,
Wunderlich ein toller Reihn.

Lichterloh die Büsche wehen
Und ein Schwarm von Mücken schwingt
Fern im Acker Sensen mähen
Und ein altes Wasser singt.

Wessen Atem kommt mich kosen?
Schwalben irre Zeichen ziehn.
Leise fließt im Grenzenlosen
Dort das goldne Waldland hin.

Flammen flackern in den Beeten.
Wirr verzuckt der tolle Reihn
An den gelblichen Tapeten.
Jemand schaut zur Tür herein.

Weihrauch duftet süß und Birne
Und es dämmern Glas und Truh.
Langsam beugt die heiße Stirne
Sich den weißen Sternen zu.

Georg Trakl

Ablakon át virágillat
S szép orgonaszó beszáll.
Árny belengi tapétákat,
Körtánca néha megáll.

Fényben susognak a bokrok,
Szúnyog sereg hangja száll,
Zengnek kaszasuhintások,
Patak csendben csordogál.

Melyik kedvesebb is nékem?
Út, mit fecskék szárnya ró?
Kéken fénylő messzeségben
Zöld erdő, mi aranyló?

Sok szín lángol virágágyon,
Illatuk hat bódítón,
Folt ül sárgás tapétákon,
Vaj(o)n ki néz be az ajtón?

Tömjén s körteillat árad,
Üvegláda nyílni kész,
Lázas szeme bár bágyad,
Fényes csillagokra néz.

Szalki Bernáth Attila