Sajog a lelkem,
mécses ég a sírokon.
Hervad a lélek.
Komor a szívem,
ma mélyen emlékezem.
Tündököl fényed.
Lehangolt nap van,
hűvösek az éjszakák.
Némán könnyezem.
Bú ül szívemen,
úgy fáj az emlékezés.
Mindig, nemcsak ma.
Fájdalom nyilall,
ma fénylik a temető.
Elemészt a gyász.
Arctalan kereszt,
hantodon őszi levél.
Elhal a hangja.
Virágot hoztam,
mert mindig szívemben élsz.
Felszakadt sebem.
Fonnyad az éltem,
bánat ül a lelkemen.
Rád emlékezem.
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Haikuid mély érzéssekkel,az elmúlást,a megemlékezést
idézik!
Fájóan csengenek!
“Bú ül szívemen,
úgy fáj az emlékezés.
Mindig, nemcsak ma.”
Idéztem,de mindegyiket lehetne!
Legyen szép napod:sailor
A legjobbakat!
“Virágot hoztam,
mert mindig szívemben élsz.”
Igen, most ezt tesszük sokan. Milyen boldog és szép idő volt, mikor még nem volt kihez kimenni a temetőbe.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves sailor!
Köszönöm kedves szavaid.
Szép estét kívánok:
Zsuzsa
Kedves Rita!
Igen, valóban így van.
Köszönöm kedves szavaid.
Szép estét kívánok:
Zsuzsa