| Ulla Hahn: Mit Haut und Haar
Ich zog dich aus der Senke deiner Jahre
und tauchte dich in meinen Sommer ein,
ich leckte dir die Hand und Haut und Haare
und schwor dir ewig mein und dein zu sein.
Du wendetest mich um. Du branntest mir dein Zeichen
mit sanftem Feuer in das dünne Fell.
Da ließ ich von mir ab. Und schnell
begann ich vor mir selbst zurückzuweichen
und meinem Schwur. Anfangs blieb noch Erinnern,
ein schöner Überrest der nach mir rief.
Da aber war ich schon in deinem Innern
vor mir verborgen. Du verbargst mich tief.
Bis ich ganz in dir aufgegangen war:
da spucktest du mich aus mit Haut und Haar.
(1981) |
Ulla Hahn: Szőröstül-bőröstül
Éveid mély gödréből kihúztalak,
s saját nyaramba átmentettelek,
esküm nyalta kezed, bőröd, hajad,
hogy örökre tiéd s enyém leszek.
Kifordítottál hát. Jeled belém égetted,
finom billoggal vékony irhámba.
Így elhagytam magam. Kába
visszavonulás magamból, éretted,
és eskümből. Emlékkép még volt talán,
szép maradvány, emlékeztetett rám.
De a te bensődnek része voltam már,
rejtve magam előtt. Mélyre zártál.
Átlényegült részeddé mintáztál:
majd szőröstül-bőröstül kihánytál.
(1981)
(fordította: Tauber Ferenc) |
