Edgar Allan Poe: Álmunkban álom

Most, hogy tőled válok én,
Engedd meg, beismerném,
Nem tévedsz, ha vallod, ím
Álmok voltak napjaim.
Bár reményem elszaladt
Kurta nap vagy éj alatt,
Mint egy látomás, vagy sem,
Lehet, hogy véglegesen?
Mindaz, amit látunk, tán
Álmunkban álom csupán.
Míg a parton állok, és
Bőg a bősz hullámverés,
A markomba felveszek
Néhány kis homokszemet –
Semmiség! De menekül
Mégis ujjaim közül,
Míg sírok, sírok belül!
Ó, Istenem! Hullana
Így, ha markom szűk volna?
Ó, Istenem! Egy szemcsét
Bősz ártól hogy menthetnék?
Vajh’ mindaz, mit látunk, tán
Álmunkban álom csupán?

(Fordította: Szöllősi Dávid)
2023. november 7.

_______________________

A DREAM WITHIN A DREAM

And, in parting from you now,
Thus much let me avow-
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.
I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand-
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep- while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?