Eduard Mörike: Auf einem Kirchturm
Ein Glockentonmeer wallet
Zu Füßen uns und hallet
Weit über Stadt und Land.
So laut die Wellen schlagen,
Wir fühlen mit Behagen
Uns hoch zu Schiff getragen
Und blicken schwindelnd von dem Rand. |
Eduard Mörike: Egy templomtoronyban
Harangszó – tenger-ingás,
Lábunkig ható ringás,
Elönt várost, tájat.
Hangos a hullámverés,
Ám jóleső a rezgés,
Hajó repít, s ez mesés.
S szédülve áthat a távlat.
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
A harang hangja valóban nagyon érdekes, ráadásul más-más hangzást lehet kicsalni belőle.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!