Ha november véget ér, azt sohase bánom,
december is sötét, de visszatér egy álom.
Boldog gyermek voltam, és a kis Jézust vártam,
karácsonyfán díszeket, gyertyákat csodáltam.
Pattogott a tűz és a lángja vígan táncolt,
pihe-puha hópehely odakint viháncolt.
A sok-sok finom falat felkerült asztalra,
körbeülte a család kicsinye és nagyja.
Szájharmonikán szólt a karácsonyi ének,
apu játszott rajta a mennynek dicsőséget.
A fenyő előtt állva zengtek tiszta dalok,
szívünkbe zárva Jézust, ki ünnepet adott.
Csillagszóró szikráit sötétben csodáltuk,
éreztük, hogy mindannyian a mennyben járunk.
Csuda jó dolog szeretve gyermeknek lenni,
egykorvolt drága szüleinkre emlékezni.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon szép élményekben gazdag Karácsonyotok
lehetett!
“Boldog gyermek voltam, és a kis Jézust vártam,”
Sajnos manapság a karácsony lényege háttérbe szorul.
“Csillagszóró szikráit sötétben csodáltuk,
éreztük, hogy mindannyian a mennyben járunk.”
Remek sorok!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm a kitartó figyelmed és a kedvességed.
Ilyen volt, én csak a tényeket közöltem.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Gyönyörű versedhez
szeretettel gratulálok.
Szép napokat, jó egészséget kívánok tisztelettel:
Zsuzsa
“Pattogott a tűz és a lángja vígan táncolt,
pihe-puha hópehely odakint viháncolt.
A sok-sok finom falat felkerült asztalra,
körbeülte a család kicsinye és nagyja.”
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy egyszerű soraim tetszéssel olvastad. Igen, valamikor nagyon meghittek voltak az ünnepek.
Szeretettel: Rita 🙂