(Évának a messzibe)
Azt üzenem édes
Beszökött a tavasz
A hegyekből a hó már
Büszke homlokodra
Nem küld fagyos dért
Az idő megint biztató
Ha eljősz hozzám
Csinálunk egy sétát
Csodáljuk a parkot
Ahol fáradtságod
Annyiszor megpihent
Leülünk egy padra
Fejed ölembe hajtva
Hallgatod szerelmes
Bódító szavam
Amitől aranyos mosolyod
Diszíti az arcod
Városunk még rideg
A tél a nyomait temeti
Álmadozó kisfaludban
Akáclombos utcátokban
Egy nyári fórró estén
Ölelésbe felejtkezve
Fogunk mi szeretni
Reád várni az én álmom
Számolni a csillagot
Gyere haza azt üzenem
Síratnak az akáclombok
A tavaszba temetkezve
Hogyha nem jősz
Úgy érzem, hogy meghalok