Beletörődünk

Acél-hideg dermedt rá a tájra,
fagyott a világ, s mintha fájna.
Bár lélektelen pusztaság honol,
és a szépség messze jár, de ott van valahol.
A régi szív új reményt rejteget,
mert ifjan forrón hitt, szeretett.
De törékeny a test, az idő rajta örvényt kavar,
megmaradt darabján éveket zavar.
Jó az, hogy az öregség bölcsességet terem,
ha el is fárad és halni kénytelen.
Ám a Föld újulni akar.
Újszülöttet ad, öreget betakar.
Ez a rend, így kerek életünk:
beletörődünk, és elmegyünk.