Önzetlennek lenni, lám azt is jelenti,
hogy ha nem néz rád, és nem érdekel senki,
te akkor is figyelsz és adod az időt,
rászánva, vigyázva és megérteni őt.
Magával törődik, nem érdekli senki,
mégis az fontos, hogy valaki figyeli.
Miért nem érdekli más?- van rá kifogás,
de csupán maga körül jár a körforgás.
Ne ítéld el, és ne bántsad őt sohasem,
szeretet nem bírál, és nem bánt senkit sem.
Te vagy igazán gazdag, mert nyitni vagy kész,
szeretethez érzelem kell, nem pedig ész.
Adj, míg teheted, adj örömmel és szívvel,
hisz a szeretet az évekkel sem vész el.
Gazdag a léted, hogyha nyitott vagy másra,
szereteted az ég hidd el meghálálja.
2 hozzászólás
Kedves Rita!
Nem könnyü önzetlennek lenni!
Ahogy írod is:
“Önzetlennek lenni, lám azt is jelenti,
hogy ha nem néz rád, és nem érdekel senki,”
és ez nem könnyü!
A befejezésnél
utalsz rá,hogy mégis megéri:
“Gazdag a léted, hogyha nyitott vagy másra,
szereteted az ég hidd el meghálálja.”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igen, nem könnyű. A közöny, az érdektelenség könnyen elveszi az ember kedvét. A magyar virtus: “amilyen az adjonisten, olyan a fogadj isten”. Nagyon sokáig én is ilyen voltam. Sőt, azt mondtam, hogy ha megdobnak kővel, én nem kenyérrel dobok vissza, hanem keresek egy nagyobb követ és azzal. Ez a kődobálás természetesen képletesen értendő. Nem járt jól az az személy, aki kikezdett velem, mert nem felejtettem. Soha nem vágtam vissza azonnal, hanem kivártam a megfelelő alkalmat. Küzdő, harcos típus vagyok és nem adom fel, bár gyakorta úgy látszott, hogy vesztes vagyok, hogy sikerült az ellenfeleimnek beletaposniuk a betonba, de kikeltem, mint tavasszal a hóvirág a hó alól. Tehát nem ez az alaptermészetem. Viszont képviselni szeretném azt, aki megbocsátotta a bűneim. Megismertem, hogy mennyivel jobb elengedni a sérelmeket, nem nagyobb sebet ejteni a másikon, hanem bekötözni a meglévőt. Szeretetet, megértést, törődést adni annak, aki erre nem képes, talán ettől ember az ember. A harcnak soha nincs vége, ha egyik fél se nyújt békejobbot. Ugyanakkor nem tagadom, hogy elő-előjön a régi énem és tudom, hogy az mindvégig velem marad, de nem őt kell táplálnom, hanem az újat. A gazt kell kihúzni, nem a termést. A gyomlálás pedig – mint tudjuk – fárasztó munka, de megéri, mert a nemes növény meghálálja.
Köszönöm a figyelmed.
Szeretettel: Rita 🙂