Nevelj atom békeharcost,sokat,
Nemzetem édesanyái,okosokat,
Küszöbön egy újabb ezred,
Temérdek keserűséget ecsetget.
Gladiátorként üdvözöld az elvet,
Lelkesen,lengén,hogy elnyerjed
Az örök magyarnemzet himmnuszát,
Ha körvadászok vétózzák a létjogát.
A földre nyom a gondnak súlya?
Egyre fől az égre,e földnek tizenöt milliója!
Nyelved tartsd a szádban,
Eszed a hazádban.
Mert,a közön közöny,előttünk,utánunk,
Holló-képp alkalmazkodunk,s ott állunk
Hol a part szakad.
2 hozzászólás
Földimet tisztelem benned s örömmel olvasom verseidet.Azt hiszem már írtam is véleményt.
E versed elsö három szakaszát túl patrióta izzűnek vélem.Szerintem ez már nem divat.Ez persze nem jelenti azt,hogy te nem írhatsz így.Csak kissé fellengzős,
merem mondani:enyhén elfogult.
Az utolsó három sor ment mindent.Igazi érték.
Üdvözlettel!
Szemeimből ha egyszer könnyeim kicsordulnak,azok nem térnek oda vissza soha.Vagy unokáim könnyeit is törölgessem? Esetleg -letörlik majd ők maguknak,hogy tovább tudjanak sirni?Ez, a mi világunk és nem mi tettük ezzé.