Rainer Maria Rilke: Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
III
MIR ist: ein Häuschen wär mein eigen;
vor seiner Türe säß ich spät,
wenn hinter violetten Zweigen
bei halbverhalltem Grillengeigen
die rote Sonne sterben geht.
Wie eine Mütze grünlich-samten
steht meinem Haus das moosge Dach,
und seine kleinen, dickumrammten
und blankverbleiten Scheiben flammten
dem Tage heiße Grüße nach.
Ich träumte, und mein Auge langte
schon nach den blassen Sternen hin, –
vom Dorfe her ein Ave bangte,
und ein verlorner Falter schwankte
im schneeig schimmernden Jasmin.
Die müde Herde trollte trabend
vorbei, der kleine Hirte pfiff, –
und in die Hand das Haupt vergrabend,
empfand ich, wie der Feierabend
in meiner Seele Saiten griff.
Prag, 13. April 1896
In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt,
S. 71- 85, (S. 72-73), Insel-Verlag, Leipzig,
1913 |
Rainer Maria Rilke: Álommal koronázva
–2. rész, Álom (I-XXVIII.)
III.
RÉMLIK: Lenne egy házam, saját;
későn ott ülnék küszöbén,
ha otthagyja fa bíbor gallyát,
tücsöknóta halódó hangját
a vörös Nap, s halálba mén.
Akár egy sapka, zöldes-bársony,
mohás tető a ház éke,
és aprócska ablakszárnyon
ólmozott, fényes üveg lángol,
búcsút int, a napnak vége.
Álmodtam, szemem mozgott,
sápadt csillagokra nyitva–
a faluból Ave szorongott,
és egy elveszett lepke omlott
havasan izzó jázminra.
Jött fáradt csorda tolongása,
kis pásztor fütyült mellette, –
és fejét a markába ásta,
éreztem, hogy a nap zárása
lelkem húrjait pengette.
Prága, 1896. ápr. 13.
In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva,
71-89. old. (72-73. old.), Insel-Verlag, Leipzig, 1913
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Lenne egy házam, saját;
későn ott ülnék küszöbén,
ha otthagyja fa bíbor gallyát,
tücsöknóta halódó hangját”
Nagyon idilli házról álmodott Rilke.
Szeretettel olvastam a versfordítást.
Rita 🙂
Köszönöm, Rita!