Itt állok a Mátra ormán,
előttem hever a világ…
Mint égen végtelen csillag,
földön annyi a hócsillám.
Ó, hogy lestem-vártam jöttét,
szívem, lelkem is kitártam,
majd belülről jött a sikoly,
hisz tátott szájjal csodáltam.
Fák csipkés bundát öltöttek,
még a hajamra is tapadt.
Könnycsepp gördült le orcámról
a boldogságtól ez alatt.
Mint lágyan hullámzó tenger,
mint az őszi avarszőnyeg,
mint tavaszi szirompázsit,
úgy ölelt át féltőn, csöndben.
4 hozzászólás
“Ó, hogy lestem-vártam jöttét,
szívem, lelkem is kitártam,
majd belülről jött a sikoly,
hisz tátott szájjal csodáltam.”
Kedves Zsuzsa!
Nagyszerű, lelkes, szépséges soraid örömmel és egyetértéssel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
“Itt állok a Mátra ormán,”
Micsoda szép kilátás lehetett!
Nagyon szép színekbe festetted le a látottakat!
“mint tavaszi szirompázsit,
úgy ölelt át féltőn, csöndben.”
Gratuálok:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Rita!
Köszönöm szépen kedves szavaid és az idézést.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid, a gratulációt és az idézést.
Szeretettel:
Zsuzsa