Fűzfa áll, kiszáradt, gyászos,
Májusban, érzéstelen;
Tövén kunyhó, vén, magányos
Bújik szürkén, csendesen.
Volt fenn fészek előzőleg,
S a kunyhóban szeretet, –
Ámde tél jött, s mindkettőnek
Vége lett…
(Szöllősi Dávid, 2024. január 13.)
________________________
TRAUMGEKRÖNT
TEIL – 2
Eine alte Weide trauert
Dürr und fühllos in den Mai,
Eine alte Hütte kauert
Grau und einsam hart dabei.
War ein Nest einst in der Weide,
In der Hütt’ ein Glück zuhaus, —
Winter kam und Weh, und beide —
Blieben aus…
2 hozzászólás
“Volt fenn fészek előzőleg,
S a kunyhóban szeretet, ?
Ámde tél jött, s mindkettőnek
Vége lett”
Talán a kunyhóban levő szeretet megszűnése a fájdalmasabb.
Szeretettel: Rita 🙂
Az eredetiben ugyan nem “szeretet” van, hanem öröm, szerencse, boldogság, de nekem ez ugrott be… Végül is mindegy, szomorú tény ez is… De egy kiszáradt fa már sem madárnak, sem kunyhónak nem nyújt védelmet, életreményt… 🙂
Szeretettel:
Dávid