Az éj – korom. Álom – nyitott szemek sarkában.
Csattog szöges bakancs, hangjai el nem ülnek
A folyosó kövén s az üres szívkamrákban,
Hol vezénylő szavak s a gyász balgán vegyülnek.
Hol szellőzetlen szekrények az izzadság szagával
Penészként járják át az érzés szövetét,
Ott leld meg, éj, mélységeid, s az álom fátyolával
Takard sötétre be a szunnyadók szemét!
(Fordította: Szöllősi Dávid, 2024. január 16.)
___________________________________
NACHT IN DER KASERNE
Teerdunkle Nacht, Traum bei geöffneten Lidern.
Genagelte Stiefel hallen in den Fliesengängen
Und in den öden Kammern des Herzens wider,
Wo sich Kommandos und Trauer sinnlos vermengen,
Wo der Geruch von Schweiß und ungelüfteten Spinden
Übers Geweb des Gefühls wie mit Schimmel wächst.
Schlafdunkle Nacht, oh deine Tiefe zu finden,
Wo du die Lider über die Schweigenden deckst!
2 hozzászólás
Szomorú, megrázó sorok, melyeket akár ma is leírhatnák.
Szeretettel: Rita 🙂
Szerencsémre csak 3 hónapig katonáskodtam, mint egyetemet végzett “hallgató”. Hát, volt pár felettesem, akinek ez nem tetszett, és az utolsó pillanatban adott kimenőt, amikor már futva sem értem el a hazavivő vonatot… De ez legalább a szárazföldön történt, mert az óceánról nincs hova hazaszaladni… 🙂 Viszont nem én fedeztem fel Ámerikát!… 🙂
Szeretettel: Dávid 🙂