|
Rainer Maria Rilke:
Traumgekrönt
– Teil 2, Träumen (I-XXVIII.)
X
WENN das Volk, das drohnenträge,
trabt den altvertrauten Trott,
möcht ich weiße Wandelwege
wallen durch das Duftgehege
ernst und einsam wie ein Gott.
Wandeln nach den glanzdurchsprühten
Fernen, lichten Lohns bewußt; –
um die Stirne kühle Blüten
und von kinderkeuschen Mythen
voll die sabbatstille Brust.
Prag, Mitte April 1896
In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 71- 85, (S. 76)
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
|
Rainer Maria Rilke:
Álommal koronázva
– 2. rész, Álom (I-XXVIII.)
X
HA a henye nép csak tapos
megszokott hétköznapon,
engem vigyen titokzatos
sétány, s éljem át illatos,
komoly, isteni lakom.
Fényúton a biztos díjhoz
messzeség elvezessen; –
homlokomon virágszirmok,
belül sok kisded, szűz mítosz
s Sabbáth nyugalma legyen.
Prága, 1896. április közepe
In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 71-85. old. (76. old.),
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“akár csak percekre, gátat!
Felhő! Irigyellek én!”
Érdekes gondolat. Azért irigyli, mert megakadályozza, hogy a földre érjen a nap sugara, vagy azért, mert erre neki van lehetősége?- ki tudja.
Szeretettel: Rita 🙂
Bocs, Rita, véletlenül a VIII. kétszer került fel. Most cseréltem la a X-re.