Ívek, dombok, illat, érintés.
Halkan suttogott izzó szavak.
Emlékből szomorú ébredés.
Az álomból semmi sem maradt.
Nyitott voltam, és bizakodó.
Hinni akartam benned újra,
de nem volt elég neked a szó,
bilincsedet rám tetted volna.
Magamból büszkén kitéptelek.
Sebem nagyképűn eltitkoltam.
Azt mondtam, hogy már feledtelek…
Belül nagyon egyedül voltam!
Lassan elmúltál végül bennem.
Sebemből csak fájó heg maradt.
Fáj de mégis ezt kellett tennem
a szabad belül meghal, ha rab.
2 hozzászólás
“de nem volt elég neked a szó,
bilincsedet rám tetted volna.”
Nincs az a szerelem, amit el ne rontana, ha rabláncon akarják az embert tartani. A madár visszarepül a fészkére, de ha kalitkába zárják és egyszer kiszabadul, soha többé nem tér oda vissza.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Köszönöm állandó, megtisztelő figyelmedet.