Thomas Moore: Nyári rózsa, utolsó…

Nyári rózsa, utolsó,
Pompás még, holott
Minden szép társ körötte
Elnyílt már, s halott…
Nincs egy testvér, viruló,
Bimbó sincs közel
Idézni őt pirulón,
Sóhajtani fel.

Nem hagylak magadra így,
Hogy száron epedj;
Szunnyadnak testvéreid,
Vélük hálj, eredj!
Ágyásokra hintem hát
Kedves szirmaid,
Illattalan holtak ott
Kerti társaid.

Nemsoká követlek tán,
Ha már nincs barát,
S Szerelem nyakékéből
Kihullt a karát.
Hű szív mind, ha elenyész,
S nincs kedves virág,
Ki él rajtad egymaga,
Ó, sivár világ?

Fordította: Szöllősi Dávid
2024. január 24.

____________________

THE LAST ROSE OF SUMMER

Tis the last rose of summer
Left blooming alone;
All her lovely companions
Are faded and gone;
No flower of her kindred,
No rose-bud is nigh,
To reflect back her blushes,
Or give sigh for sigh.

I’ll not leave thee, thou lone one!
To pine on the stem;
Since the lovely are sleeping,
Go, sleep thou with them.
Thus kindly I scatter
Thy leaves o’er the bed
Where thy mates of the garden
Lie scentless and dead.

So soon may I follow,
When friendships decay,
And from Love’s shining circle
The gems drop away.
When true hearts lie withered,
And fond ones are flown,
O! who would inhabit
This bleak world alone?