Remegve futva, esküt zokogva,
bátor, erős és vidám vagyok ma
tárt karod között.
Ezüst a csónak hallgatag tónak,
bíbor dallama ébred a szónak,
kitárt karod között.
Sebzett a mélység, híg a sötétség,
fátyolkönnyem hogy máshol szeressék,
mint tárt karod között.
Álmos dallamot zizegve tél hozott
lágy tincseid fölött remegve suttogott:
hogy tárt karod között.
Elengedtelek, hogy megkeresselek,
s hogy még egyszer újra figyeljelek,
zárt karom között.
2 hozzászólás
Lendületes, dallamos, pörgős. A harmadik versszaktól egy törést érzek. Az első két strófa ütemesebb. Különben jól sikerült. Grat
Jó, ahogy visznek tovább a sorok, s érzem benne az erőt! Nekem tetszik!