mikor már mindennek vége
mikor már semmi sincsen
mikor már nem is biztat
elfordult elhagyott az Isten
gyomromból a bizsergés elmúlt
a pillangók tovaszálltak
egyre halványabb az emlék
és többé már sose látlak
2023. január
Már mindenen túl (Utóhang a Morzsák-ciklushoz)
By Dona
6 hozzászólás
Kedves Dona!
Nagyon fájó érzések!
Kivülröl el sem lehet képzelni,mi mehet,
történhet mikor elszállnak a kézböl
a szálak,mikor semminek nem látni többé értelmét,mert
amit fontosnak, értékesnek tartottunk megszünt létezni.
Állunk ilyenkor üresen és külnösen nehéz,hogy
senkinek nem mondhatjuk el,mert azt hisszük,
nem´értenének meg.
“gyomromból a bizsergés elmúlt
a pillangók tovaszálltak
egyre halványabb az emlék
és többé már sose látlak”
Halványul a kép,a remény kihal és a legszörnyübb,
hogy eltünik teljesen az életünkböl a szeretett alak!
Együttérzésem!
Remélem azóta könnyebb lett!
Szeretetel:sailor
Legyen száp napod!
Kedves Sailor!
Most is – mint mindig – jól értesz, megértesz. Az előzőekhez képest ez az aprócska pár sor kis semmiség, azt hittem, nem is lesz hozzászólás. Igen, valami értékes tűnt el az életemből, de volt más következménye is ennek, amit is most nem részleteznék. /Semminek, és sajnos egy nagyon is létező valaminek sem láttam többé értelmét./ Igaz, hogy minden üres lett, ill. én lettem üres, és igen, nagyon egyedül voltam ezzel. Akkor még csak sejtés volt, azóta beigazolódott, valóban nem láttam soha többé, teljesen eltűnt az életemből, szerintem még a városból is, tehát fizikai lehetetlenség lett az újbóli találkozás – és persze semmi értelme se volna. Azóta – egy év két hónap telt el – már könnyebb, köszönöm az együttérzést.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
A ciklus utóhangja gyönyörű alkotás lett.
Érzékletesen szemlélteti a totális ürességet….mikor semmivé leszünk.
A totális reményvesztettség állapota ez:
“mikor már mindennek vége
mikor már semmi sincsen
mikor már nem is biztat
elfordult elhagyott az Isten”
Ilyenkor már nem röpködnek pillangók a hasunkba, nem érezzük a bizsergést csak a nagy dermedt fásultságot .Nem is hitted volna,hogy létezik ekkora üresség, szinte félsz hogy bármelyik percbe elnyelhet.Az egyetlen ami vigasztalhat ,hogy ebbe a szörnyű semmibe napok hullanak bele, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot .
Szeretettel gratulálok, érzékletes lett.
M.
Drága Napfény!
Igen, totális üresség volt, totális reményvesztettség, most is, mint mindig, nagyon jól érzed, teljesen így volt. Az “elnyelhet” igére nagyon szépen rátaláltál, igen, ilyen érzés volt, hónapokra sajnos el is nyelt. Nem tudtam, hogyan kecmergek ki belőle, sokáig tartott, valóban feneketlen volt a szakadék, amibe zuhantam. Milyen szép költői kép: “ebbe a szörnyű semmibe napok hullanak bele, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot ” – szebb, mint maga a vers. Lassan ott tartok, hogy azért írok verset, hogy ilyen szépségeket olvashassak tőled. Nagyon köszönöm.
Szeretettel:
Dona
A szakadék aljáról felfelé vezet az út. Mikor mindennek vége, akkor kezdődhet el az új.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, én is hittem benne, hogy előbb-utóbb így lesz, csak az volt a baj, hogy túl sokáig leledzettem a szakadék mélyén. De már kievickéltem belőle.
Szeretettel:
Dona