Tűzmadár

A vöröslő tűzmadár, mely átrepült az égen,
Hozta az új jelet, hogy szeresselek téged!
Vörös tollazata, lángot vetett az égre,
Szívemben égő tűz, csak mi vetekedhet véle!

A tűzmadár soha, le nem száll a földre,
Szerető szívem, soha nem vál el tőled!
Nappal nem látható, mert egyé lesz a fénnyel,
Az én égő szerelmem, örökké kísér téged!

Kérem a sorsot, legyen így örökre,
A tűzmadár fesse, az eget vörösre!
A mi lelkeinket, a szerelmünk fogja össze,
Boldogságunkat, örökké izzó, bokrétába kösse!