Igaz volt, vagy sem,
örökre talány,
de szerettük egymást
Te Bodrog parti Lány.
Pacsirták sírták,
röptükben dalba,
hogy milyen szép is volt
szerelmünk hatalma.
Kezünket fogva,
szorítva csendben,
a felhők mosolya
bátorítva lebben.
Fürdőzik a nap
hevét csitítva,
alá merül vágyva,
hűsítő habokba.
De mi csak mentünk,
árnyas fák alatt,
olyasmit érezve,
amit nem is szabad…
Volt ott Szerelem,
ott voltam szabad,
Te Bodrog parti Lány,
hol elakadt szavad…
10 hozzászólás
Ez jó! Tibor tetszett a vers, szépen egyszerűen, nem agyon-bonyolítva mesélted el a történetet. Ez egy kedves, emlékezős dal. Jó volt olvasni.
aLéb
Kedves aLéb!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Barátsággal: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Szép, a vízpart, az árnyas fák.No meg a Lány.Kell ennél több? – Szépen emlékeztél arra az időre.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves vagy Valika, köszönöm szépen…:)
Szeretettel: Tibor
Jó visszaemlékezni az elmúlt boldogságra, még ha nem is tartott örökké. De olyan érzést hagyott maga után, ami ma is él – igaz, vagy sem.
Kedves Irénke!
Vannak pillanatok, amik örökre megmaradnak az emberben.
Köszönöm szépen az értékelést és hogy olvastál.
Szia Tibi!
Finoman visszafogott erotika, csodás emlékek, pacsirták, árnyas fák, hús habok, elhiszem, hogy minden ott volt. 🙂
Ahogy elmesélted az is ringató volt, hát még… akkor? 🙂
Gratulálok szeretettel: pipacs
Köszönöm szépen Pipacs.
Aranyos vagy.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Nagyon jó, dallamos emlékek, egyszerűségében, nagyszerű versben!….))))
Akár még énekelni is lehetne…:)))
Gratulálok!
Lyza
Köszönöm szépen, aranyos vagy kedves Lyza! 🙂