Dämmerstunde
Im Sessel du, und ich zu deinen Füßen,
Das Haupt dir zugewendet, saßen wir;
Und sanfter fühlten wir die Stunden fließen,
Und stiller ward es zwischen mir und dir;
Bis unsre Augen ineinander sanken
Und wir berauscht der Seele Atem tranken.
Theodor Storm
Alkonyi órán…
Fotelben ültél, eléd térdepeltem,
S ebben a helyzetben felnéztem rád:
Az idő megállt, s veled úgy éreztem,
Hogy e csend minket átfog, megáld;
Szemünk elsüllyedt (a) másik látásában,
S a lelkünk szállt szerelmünk mámorában.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
“Szemünk elsüllyedt (a) másik látásában,
S a lelkünk szállt szerelmünk mámorában.”
Tetszéssel olvastam fordításodban ezeket a szép, szerelmes sorokat.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita!