Remény nélkül, bánat nélkül
Horgasztja alá fejét.
Fáradtan egy fal tövén ül,
S ekképp járatja eszét:
Csodák nem történnek, így hát
Ahogy volt – minden marad.
Nem veszik észre, ki nem lát,
Láthatatlan lény a vak.
Jöttök-mentek, ide-oda,
Kik vagytok ti, kérdem én?
Miért nem álltok meg soha?
Vak vagyok, s ti úgyszintén…
Lélekkel telt üzenetet
Szívetek nem küld felém,
Nem hallva meg lépteteket,
Nem is vagytok, azt hinném.
Jertek, közelebb hajolva,
Míg látjátok vakságom,
S szégyenkezve, fejet hajtva
Fogjátok fel másságom!
Így! Most menjetek sietve,
Mi sem történt, mintha csak…
De senki el ne feledje:
„Az is látható, – ki vak.”
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. március 3.
_______________________
DER BLINDE
Ohne Hoffnung, ohne Trauer
Hält er seinen Kopf gesenkt.
Müde hockt er auf der Mauer.
Müde sitzt er da und denkt:
Wunder werden nicht geschehen.
Alles bleibt so, wie es war.
Wer nichts sieht, wird nicht gesehen.
Wer nichts sieht, ist unsichtbar.
Schritte kommen, Schritte gehen.
Was das wohl für Menschen sind?
Warum bleibt denn niemand stehen?
Ich bin blind, und ihr seid blind.
Euer Herz schickt keine Grüße
aus der Seele ins Gesicht.
Hörte ich nicht eure Füße,
dächte ich, es gibt euch nicht.
Tretet näher! Laßt euch nieder,
bis ihr ahnt was Blindheit ist.
Senkt den Kopf, und senkt die Lider,
bis ihr, was euch fremd war, wißt.
Und nun geht! Ihr habt ja Eile!
Tut, als wäre nichts geschehn.
Aber merkt euch diese Zeile:
„Wer nichts sieht, wird nicht gesehn.“
2 hozzászólás
“Vak vagyok, s ti úgyszintén?”
Kedves Dávid!
Olvastam más fordításban is, ahol bővebben írtam egy példaképről, de most másik is eszembe jutott. A közeli városban lakik egy lány – most már asszony – aki születésétől fogva vak. Egyetemet végzett és ott is tanít. Férjhez ment, gyermekeket szült. Kórusban énekel és nagyon csinos, szép teremtés. El se tudom képzelni, hogy minderre hogy volt képes – no, nem a külső adottságaira gondoltam, azt legfeljebb csak a visszajelzésekből tudja, hogy szép – de miként lehetett ereje az utazásra, tanulásra, egyáltalán hogy tudta felügyelni és ellátni a gyermekeit – akik hála Istennek egészségesek – ez mindörökké kérdés marad számomra, de tény, hogy vannak ilyenek. Zsuzsit – mert így hívják a hölgyet, személyesen ismerem, Vendelt pedig csak a HM-ről, aztán a blogjáról, a nyitottságáról, jóindulatáról és kedvességéről, ahogy másokat is fel akart karolni, hogy megismerhessék az alkotásait. Nagyon sok HM-es művét tette fel. Azért, valljuk be nehéz sors lehet és aki ennek ellenére felül tud emelkedni és tripla energiával alkotni, hasznosat, érdemlegest tenni az a legnagyobb elismerést és tiszteletet érdemli meg
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Zsuzsi ismerősöd valóban példakép!!!
Anno én is jártam egy ügyvédnél, aki
vakon végezte el a jogot, és doktorált…
Ilyen kitartásért maximális elismerés!!!
Szeretettel: Dávid 🙂