Édesanyám, én miért nem kellettem?
Miért hagytad, hogy kitépjenek engem?
Együtt dobbant a kicsi szívem veled,
még senki mást, csak téged szerettelek.
Az orvos tette ezt, nem én akartam.
Ő altatott el, semmiről se tudtam.
Édesanyám vaj’h miért engedted meg,
hogy a méhedből elraboljon engem?
Patakban folyt a véred édesanyám.
Ugye, neked ezerszer jobban fájt a
durva, embertelen beavatkozás,
csöppnyi magzatod méltatlan halála?
Ne sajnálj lányom, fiam, hisz halálod
magam akartam. Bérgyilkost fogadtam.
Nem édesanyád voltam, hanem isten,
eldöntöttem, hogy ki kell, és ki nem kell.
Testvéreim szebbek, vagy jobbak nálam?
Melletted lesznek a végső órádban?
Én úgy szerettem volna megszületni,
hűséges, szerető gyermeked lenni!
Tettünk következménye sírig kísér.
Ne bánts kérlek, megbűnhődtem mindenért.
Nem feledlek, már lelkembe ivódtál,
mindennél, mindenkinél különb voltál.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Megkönnyeztem…
Gyönyörű, megható vers.
Szeretettel olvastam:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen. Nem tudom lenyelni azt a békét, hogy mennyire éljenezik, hogy most már alkotmányos jog lett a magzatelhajtás. Mindez annak ellenére, hogy 1975-től legális az abortusz A csapból is ez folyik, hogy 2024.március 4-én Franciaország elsőként a világon alkotmányba foglalta a terhességmegszakításhoz való jog védelmét. A hírek szerint a lakosság több mint 80 %-a (egyesek szerint 85 %) egyetért vele, sőt örülnek neki, és ami ott már bevált, az előbb-utóbb máshol is követelni fogják. Persze, eddig is volt, akár kis hazánkban is. Indokkal megszakították a nem kívánt terhességet, de az nem öröm volt, hanem bánat. Ennyien nem örülnének, ha végre béke lenne a szomszédban, sőt Macron katonákat szeretne küldeni Ukrajnába. Megérett ez a világ a pusztulásra.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Ria!
“Nem tudom lenyelni azt a békét, hogy mennyire éljenezik, hogy most már alkotmányos jog lett a magzatelhajtás.”
Megértem felháborodásodat!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm az olvasást, azt viszont sajnálom, hogy mindig elírok valamit. Nem a békét nem tudom lenyelni, hanem a békát. Vagyis a mondat helyesen: “Nem tudom lenyelni azt a békát, hogy mennyire éljenezik, hogy most már alkotmányos jog lett a magzatelhajtás.” Remélem, hogy sikerült. A legfőbb ellenség című prózában is kifejtem a véleményem. Sajnálom, hogy most a böjtöm miatt nem megyek fel a facebookra, mert feltenném, hogy minél többen tudjanak róla, de ami késik, az nem múlik. Március 31-én felteszem “A legfőbb ellenség” című írásom és azt a linket is, ahol egy nőgyógyász megosztja velünk az egész beavatkozást. Most annyira a hatása vagyok ennek a mocskos világnak, beleértve a háborút és az erkölcsi hanyatlást, hogy idő kell ahhoz, hogy jobb kedvem, illetve egyáltalán kedvem legyen még élni. Bár lehet, hogy ránk szabadítják a világháborút és akkor már értelmét veszti minden. A böjti döntés azért született meg a fejemben, hogy egy kicsit megkíméljem magam attól a sok mocsoktól, ami árad, de az szétfolyik és mindenhonnan jön, még a kulcslyukon keresztül is. Akik könnyet hullajtanak egy béka elgázolása miatt, azok örömtáncot járnak a saját gyermekük halálán, miközben ezeregy módon védekezhetnének is. De, ha már nem, akkor betehetnék egy inkubátorba – hiszen sok ember várakozik és vágyakozik gyermek után – és ezzel részükről megtennék legalább azt, hogy esélyt adnak az életre. De nem! Azért igyekszem túllépni rajta, mert attól, hogy engem elkeserít, nem változik semmi. Annyi hasznom van a közzétételből, hogy rokon lelkekre találok/találhatok.
Szeretettel: Rita 🙂