|
Hermann Hesse:
MÄRZSONNE
Trunken von früher Glut
Taumelt der gelbe Falter.
Sitzend am Fenster ruht
Schläfrig gebückt ein Alter.
Singend durchs Frühlingslaub
Ist er einst ausgezogen.
So vieler Straßen Staub
Hat sein Haar überflogen.
Zwar der blühende Baum
Und die Falter die gelben
Scheinen gealtert kaum,
Scheinen noch heut die selben.
Doch es sind Farbe und Duft
Dünner geworden und leerer,
Kühler das Licht, und die Luft
Strenger zu atmen und schwerer.
Frühling summt bienenleis
Seine Gesänge die holden.
Himmel schwingt blau und weiß,
Falter entflattert golden.
März 1948
|
Hermann Hesse:
MÁRCIUSI NAPFÉNY
Kora izzás ölén
Sárga pillangó piheg.
Ablakban ül, görbén,
Álmos öregúr, pihen.
Tavaszi lombokon át
vonulva szólt a dala.
Megannyi út porát
Hogy beszívta a haja.
Bár a virágzó fa,
S a sárga lepkerajok
Maradtak azóta,
Úgy tűnik, ugyanazok.
De illatok és színek
Felhígultak, üresebbek,
Fény s levegő is csípnek,
Ki- s belégzés nehezebb lett.
Tavasz döng, mint a méh,
Lágy énekével elbűvöl.
Kék-fehér, int az ég,
aranypille száll tűnőn.
1948 márciusa
(fordította: Tauber Ferenc)
|
3 hozzászólás
Kedves Feri!
Nagyon szép sorok. Az ilyen egyértelmű, érthető, kedves, kellemes szavakból álló verssorok állnak hozzám közöl, mint amilyen ez. Örülök, hogy fordításod által olvashattam.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita! Ez az az ifjú Rilke tkp. “Szeretni” című ciklusa, 22 versből áll, és az “Álmodni” (28 versből álló) ciklus folytatása, ő válogatta korábbi verseit ilyen sorrendbe. Van köztük ilyen is, olyan is. A késői Rilkénél mind érthetőbb, egyszerűbb, de szerintem zseniális.
Bocsánat, Rita, a fenti hozzászólást a Rilke: Szerelem IX-hez akartam válaszul írni.
Most látom, hogy a Hesse-versre írtad, hogy egyértelmű, érthető, kedves.
Hát igen, ez jó Hesse-vers. Már 71 éves volt, mikor írta, de megélte a 85-öt is. Egyfajta visszatekintés nála is, elmúlt tavaszokra, szépségre. Melankolikus.
Vannak szép versei, de a Nobel-díjat regényeiért kapta. A “Steppenwolf” pl. a Biblia és Marx-Engels után a harmadik legolvasottabb mű volt a hippi-korszakban. De az Üveggyöngyjáték (Nobel-díj), a Sziddhartha, a Narziss und Goldmund stb. is “nagy” alkotások. Talán csak Thomas Mann mérhető hozzá.