Esőben, szélben, zúzmarás télben,
láng nyelve táncol, piros szín fényben.
Pattog és izzik, melege vidít,
lám ilyen a tűz, mely megvidámít.
Tikkasztó meleg, gyöngyöz a homlok,
tapadó ruha, fárasztó gondok.
Nem fog az agy, a légzés is kihagy,
a víz hűsében ismét magad vagy.
Levegő nélkül nincs léted, élted,
miként a víz, úgy kell az tenéked.
A föld terem, majd egykor betakar,
mind a négy elem, lám élni akar.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Kitűnő versed szeretettel olvastam.
Gratulálok!
Szép napokat, jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretem a megadott témákat, azok valahogy mindig inspirálnak. Egy ismerősöm írt a négy elemről, majd megírtam neki, hogy megihletett a téma. Természetesen teljesen más verset írtam, mint ő, de a tűz, víz, levegő és a föld szerepelt mindkettőnkében. A Holnap Magazinon rendszeren – minden hónapban egyszer – volt megadott téma és a közös versben is. Ezeket ki nem hagytam volna. Talán azért, mert van bennem egyfajta verseny szellem. Netán azért is szeretem, mert emlékeztet a sulira, amikor mindig megadott témáról kellett írni és szívesen érzem magam még mindig egy kicsit “iskolásnak”, ahogy a gyermeki lelkem is szeretném megőrizni, amíg csak lehetőségem van rá.
Köszönöm a megtisztelő jelenléted és örülök, ha tetszettek a soraim.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita1
Megadott témára írt versed íhletdús!
Mind a négy elemet sikerült nagyon
´láthatóvá´tenned!
Ez a rész külnösen tetszett:
“Tikkasztó meleg, gyöngyöz a homlok,
tapadó ruha, fárasztó gondok.
Nem fog az agy, a légzés is kihagy,
a víz hűsében ismét magad vagy.”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
:Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást, a méltató, kedves soraid. Van, hogy az ember szinte kínlódik egy verssel, mert sem ez, sem az nem tetszik benne, máskor meg csak egyszerűen leírja és változtatás nélkül leközli. Ez az utóbbi eset volt. A Holnap Magazinon viszont valóban inspirált a téma. Versből pedig akár hármat is be lehetett küldeni – nem egyszerre – ugyanabban a témában. Nagyon érdekelt, hogy ki mit hoz ki belőle. Aztán a közös versírásnál, mindig épp a soros határozta meg a témát és a közös versnek úgy kellett “kinéznie”, mint ha egy személy írta volna. Ugyanaz a szótagszám, rímképlet, sorfajta, megadott szavak, stb. Számomra ezek mindig izgalmasabbak voltak, mint ha csak én magamtól írok valamit, mert csapatmunka, amiben szívesen veszek részt, megmérettetés, stb.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
lenyűgöző ez a dallamos négyelemű ritmuscsoda. Magával ragadott, felpörgetett és képvilága elkápráztatott. Él, lüktet a versed, az elemek kifejtik hatásúkat:lobogtat a tűz,szomjat olt/hűsit a viz és éltet a levegő.
“Esőben, szélben, zúzmarás télben,
láng nyelve táncol, piros szín fényben.
Pattog és izzik, melege vidít,
lám ilyen a tűz, mely megvidámít.”
Köszönöm az élményt:)
Szeretettel és mély elismeréssel gratulálok.
Napfény
Drága Napfény!
Olyan jókat derülök azokon, amiket írsz. Ez egy olyan öröm és boldogság, amit nem lehet mosoly nélkül “elviselni”, mert annyi szeretet és jóság van benned, amivel mindenképp meg akarod ajándékozni azt a személyt, akitől olvasol, hogy az mindig olyan meghatottságot ébreszt bennem, amitől jó kedvem lesz. A jókedvű embernek pedig mosoly van az arcán. Ha belegondolok abba, hogy hány embert nem érdekel, mennyi számára lenne érdektelen és semmitmondó a téma és a forma, az egész vers, úgy ahogy van, tokostól, vonóstól, akkor csak csodálni tudlak azon képességedért, ahogy lelkesedni tudsz és lelkesíteni akarsz, ahogy inspirálsz.
Köszönettel és szeretettel: Rita 🙂