Rainer Maria Rilke: Traumgekrönt – Teil 3, Lieben (I-XXII.)
XIV
ES leuchteten im Garten die Syringen, von einem Ave war der Abend voll, – da war es, daß wir voneinander gingen in Gram und Groll.
Die Sonne war in heißen Fieberträumen gestorben hinter grauen Hängen weit, und jetzt verglomm auch hinter Blütenbäumen dein weißes Kleid.
Ich sah den Schimmer nach und nach vergehen und bangte bebend wie ein furchtsam Kind, das lange in ein helles Licht gesehen: Bin ich jetzt blind? –
Erste Veröffentlichung: Weihnachten 1896
In: Erste Gedichte von Rainer Maria Rilke, Traumgekrönt, S. 89-100, (S. 96)
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
|
Rainer Maria Rilke: Álommal koronázva – 3. rész, Szerelem (I-XXII.)
XIV
FÉNY volt a kertben az orgonaágtól, egy Ave töltötte be az estét, – ekkor volt, hogy széjjelváltunk egymástól, és lőn setét.
A Nap forró lázálomba merülten halódón szürke dombokon nyúlt át, és virágzó fák közt izzott, úgy tünt el fehér ruhád.
Követtem a ragyogást kihunytáig, s mint ijedt, félős gyerek lapultam, ki vakító fényt nézett túl sokáig: Megvakultam? –
Első megjelenése: 1896 karácsonya
In: Rainer Maria Rilke első versei, Álommal koronázva, 89-100. old. (96. old.),
Insel-Verlag, Leipzig, 1913
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“Követtem a ragyogást kihunytáig,
s mint ijedt, félős gyerek lapultam,
ki vakító fényt nézett túl sokáig:”
Kedves Feri!
A szerelemben az a rossz, hogyha véget ér, az többnyire nem mindkét fél részéről. Az egyik általában megszenvedi.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!