Mascha Kaléko:
“Alte Flamme” bei Lichte besehen …
Das also ist der Abgott, der vor Jahren
Mein Herz bewohnte einen Sommer lang!
– Und dies die Augen, dies der Stimme Klang,
Die meinem Leben Licht und Kompass waren …
Man denke, einen ganzen Sommer lang!
Gebrochene Herzen waren aus der Mode.
Doch ich, ein völlig unmodernes Kind,
Ich wartete im Regen und im Wind
Und sehnte einen Herbst lang mich zu Tode.
Erst heute sehe ich: Monsieur, Sie sind
Ein-Jammer-Denkmal jener Episode.
… Ist das der Held von damals? Dieser zahme
Herr Doktor, seiner Gattin Untertan?
Verlorner Schlachten müder Veteran:
Ich geh an Dir vorbei (du, dessen Name
Mein Herz einst brausen ließ wie ein Orkan!)
Und bleib incognito, “die fremde Dame”.
– So ähnlich endet mehr als ein Roman. |
Mascha Kaléko:
“Régi láng” napvilágnál vizsgálva …
Ez tehát a félisten, ki sok éve
Szívemben élt egy egész nyáron át!
– Most látom szemét, hallom a hangját,
Életem fénye kényének kitéve …
Gondold csak meg, egy egész nyáron át!
A megtört szívek kimentek a divatból.
Én viszont még nem modernül éltem,
Ott vártam az esőben s a szélben,
S ősszel majd meghaltam a búbánattól.
Most, hogy látom Önt miszjő, eszméltem:
Siralmas műemlék ama korszakból.
… Ez lenne a múltbéli hős? Lagymatag
Doktor úr, a felesége bábja?
Vesztes csaták fáradt veteránja:
Kikerüllek (kinek nevét hallva vak
Zsivajjal indult szívem orkánja!)
Maradok az “idegen női alak”.
– Sok regénynek ilyen a zárása.
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Ez lenne a múltbéli hős?”
A szerelemből való kijózanodás után rácsodálkozunk arra, hogy vajon mit láttunk az egykori “imádatunk” tárgyában.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen, pontosan.
Köszönöm, Rita!