A palotában két magányos,
komor kísértet bolyong,
kergetik a fényességet
minden egyes ablakon.
Egyikük maga a Bánat,
sötét, mint az éjszaka,
tűnik egyre köntösébe
mind a fénynek sugara.
És a másik az Irigység,
feketébe öltözött,
ő csupán a Bánat társa,
jár-kel a szobák között.
Ablakokban árnya siklik,
kíséri a bú, a gond,
mind ki nézi elveszett rég,
mert a fény alig borong.
Thomas Hall Shastid – THE SPECTRES
In a palace sad and lonely
Flit two spectres all the day–
Spectres chasing joy and brightness
From each window far away.
One is Sorrow clad in raiment,
Sombre as the shades of night,
While her trailing robes of darkness
Chase away each ray of light.
But the other one is Envy
Clad in blackness, clad with woe,
Sorrow’s only sad companion,
Flitting ever to and fro.
By the windows ever gliding,
Filling all with thoughts of pain;
All who gaze are doomed forever,
Ne’er to see bright joy again.