Valamikor a nyolcvanas évek elején-közepén – az ET-mánia éppen leáldozóban – sikerült egy végkiárusításon (viszonylag olcsón) hozzájutnom álmaim fröccsöntött ET-babájához. Már régen incselkedtem a gondolattal, hogy szegényes költségvetésemet átcsoportosítva beruházok erre az elemes-világítóujjú bábura – így hát pont megfelelő időben jött a leértékelés.
Hónom alatt narancs-vörös centrumos zacskóban megbújba frissen enyém lett új barátommal első utam haza (jobban mondva a szomszédba – nagyszüleimhez) vezetett. Iker-kertesházról lévén szó volt kutya is – így a bejárati ajtót csak éjszakára zárták be. Én ezt kihasználva belopóztam a sötét előszobába és a nemrég vásárolt piciny földönkívülimet lehelyeztem az előszoba egy jól látható részére – még az ujjában lévő ledet is beüzemeltem. Mindezek után kiosontam az ajtó elé, majd becsöngettem – fülemet erősen az ajtóra tapasztva. Először ajtónyitódást halottam, majd nagyanyám tétova jajkiáltását. Pár másodperc múlva ismét nagyanyám hangját véltem felismerni:
– Gyere már ide! Valami gusztustalan állat bejött a kertből. – kommentálta nagyapámnak a szituációt.
Pár néma pillanat elteltével lépéseket hallottam, aztán nagyapám félreimserhetetlen dörmögő hangján utasította feleségét:
– Hozzad a seprűt!
Lépések – motoszkálás – ismét lépések és DURR! DURR! DURR! – és nagyapám hazaküldte az ET-met.
Minden valószínűség szerint erre a sorsra jutott volna egy igazi ufonauta is, ha nagyapámmal hozza össze a sorsa. Belegondoltam abba, hogy sokszáz- ezer-, vagy talán millió fényévnyi távolságból a Földre küldenek egy követet (egy ottani kiválóságot, akinek érdemei, bátorsága és nagyszerűsége elismeréseként adatott ez a feladat) és egy ilyen történelem előtti szerszámmal, mint amilyen a seprű – szétverik a két civilizáció közti esetleges hídépítés vissza nem térő lehetőségét.
Erről fent említett nagyapám szavajárása jut eszembe: 1Szar ügy1…
(2005)
16 hozzászólás
istenem! ez angyon nagy!:D
nagyon birom a stílusod!:D
🙂
köszönöm…
egyébként megtörtént az eset.
ez csak amolyan sztorizás… inkább társaságba, mint irodalmi honlapra való.
Nem szoktam csak a verseket elolvasni de feltünt a címed és kiváncsiságból benéztem:). Nagyon tetszett. Nem bántam meg.Egy kis szóismétlésen kivül minden gyönyörű. Grtaulálok!
Ez nagyon aranyos! Felrémlett a narancsos centrum zacskó – régi, szép világ.:-))
szóismétlés? – a „nagyapám”-ra gondolsz?
javítanám, átírnám – ez az elsõ és ezeddig utolsó prózai mûvem…
mindenkinek köszönöm.
sn
Kedves SajnosNem!
Ezt nagyon élveztem, jó volt. Sztorizás? Igen, hívhatjuk anekdotának is : ))). Szerintem nagyon jó.
Valamikor éjfél felé került fel ez az írás. Elsőként reagáltam rá, röviden, de az az egyetlen szó is eltűnt. Pótolom:
Pazar.
Akkor hadd legyek ellensúly.
Én nem tartom kifejezetten jól sikerült darabnak, és most túl azon, hogy hova való, mert való lehetne ide is, de:
túl azon, hogy egy jól megragadott pillanatból érdekes gondolatra mutatsz rá, és megvan hozzá ez a szabvány ká-európai “ez van” hozáállás, amit mind jól ismerünk – ez elég kevés. Nagyon jól meg lehetne csinálni ezt prózában is, de valóban látszik, hogy a versek között érzed jól magad. Ott viszont nagyon is;)
mindenkinek köszönöm a véleményét.
Kedves Arthus!
Neked kiváltképp az õszinte kritikádat – valóban a versben érzem jól magam. Ez csak afféle elsõ „munka” – nem is szántam neki nagy szerepet. Én is érzem hibáit: pl. hiányolom belõle az ívet. Kritikád csak megerõsített ebben.
köszönettel: sn.
Milyen igaz! 🙂
Vonnegutnak a novella-skicce jutott eszembe erről.
Az UFO-k lejönnek a Földre és náluk van az örök béke titka (vagy valami hasonló jó (?) ), és a paraszt bácsi felnyársalja, mert nem tetszik neki, hogy azok steppel és pukival kommunkiálnak. 🙂
Nekem teszik!
hahahahahahahheheheheheheh.Na ezt jól hazavágtad.Akarom mondani ezt jól megirtad.Marhr jó.Szegény ufok.hehe.
Szia!
Verseid még nem olvastam eddíg, de mindjárt pótolom. Lehet, hogy érdemes lenne többször is belevágnod a prózába. Nekem érdekes volt, amit leírtál és jól is tálaltad. Biztosan más jobban megcsinálta volna, de ez a te sztorid és készen van.
Üdv.
Minden különösebb cicomázás nélkül, tulajdonképpen egyszerű szavakba és mondatokba ültetve, tömören előadva, de ez egy kellemes írás! Szerintem ne riadj vissza a prózaírástól, nekem mosolyt csaltál az arcomra ezzel az alkotásoddal!:) Kellenek néha az ehhez hasonló mókás kis egypercesek. Egyetlen zavaró mondat tűnt fel, azt a helyedben mindenképp átírnám: "Hónom alatt narancs-vörös centrumos zacskóban megbújba frissen enyém lett új barátommal első utam haza (jobban mondva a szomszédba – nagyszüleimhez) vezetett." Értem én, mit mondasz, csak őrületesen kusza. Más hiba nem tűnt fel, és ismétlem: tetszett! Gratulálok!
Üdv.: FWS
Nekem szánalmat csalt az arcomra kissé… és megmutatta a kis pötyi emberi butaségot, de tanulságos mindenhogy és mind1 h Bárki, mit mond, mert neekd jutott eszedbe, a te életedből eyg pillanat, és innentől kezdve nem számít h ki hogy írná meg. 🙂 A lényeg az ötletben rejlik, minden onnan indul ki, ez az egész írós dolog :). Szerintem. Grat egyébként! 🙂