Alter
Du siehst das Licht verrinnen,
Und Glut und Blut wird kalt.
Im Antlitz leise spinnen
Sich Falten, zäh und alt.
Die müden Arme sinken,
Der Blick streift ödes Land.
Die Lippen wollten trinken
Und sind von Durst verbrannt.
Viel Stimmen, laut und leise,
Sind allgemach verstummt.
Nur wie im Traum die Weise
Verwehter Liebe summt.
Es ist ein Fest verlassen,
Leer steht ein gastlich Haus.
Der Wind wankt durch die Gassen
Und löscht die Lichter aus.
Ilse Franke-Oehl
(1881-1938)
Öregkor
A fényt gyengülni látod,
Kihűl parázs s a vér,
Arcodon felgyűl ráncod,
Öreg bőröd fehér.
Karod hanyatlik, lankad,
A látásod rossz rég,
Nagyon vágy inni ajkad,
De szomjúságtól ég.
Szólt hang csengve vagy halkan,
Lassacskán elcsitult,
Pont, mint dal az álomban,
Szerelem súg, s kimúl.
Teljesen elhagyatva
A ház, hol nincs vendég,
Szél oltja fényt vágtatva,
S lámpa sehol se ég.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Lehangoló, szomorú sorok az öregségről.
“Szél oltja fényt vágtatva,
S lámpa sehol se ég.”
Szeretettel: Rita 🙂
Sajnos, ennél még rosszabb tud lenni…,a gyötrő betegségek miatt!
Köszönöm figyelmed.