a világ sorstengelye görbül
az idő csigavonalban kacskaringózik
lebegő lelkek párafoltja fölül
az élet lehelete lassan kicsapódik
ott keringek én is balga lélek
bár utamat még nem találom
a spirálos lélekcsúszdán félek
hova merre vet el majd halálom
leszek-e még tartalmas magocska
szépség jóság belőlem kicsírázik
vagy újra csak maradhatok magamra
tehetetlenül kivel a sors játszik
2023. október
4 hozzászólás
Kedves Dona!
Most is rendkívülit alkottál.
“leszek-e még tartalmas magocska
szépség jóság belőlem kicsírázik”
A génjeinket az utódaink tovább örökítik, így akinek van családja, az hosszabb távon – ha rejtve is – fennmarad. Viszont a megmaradásnak nem csupán ez az egyetlen módja és lehetősége. A verseid Te alkottad, azok mindenképpen megmaradnak. Nem tudhatod, hogy melyik gondolatod fészkelte be magát valaki szívébe, lelkébe. Nyomot hagyott az érkezésünk és nyomot hagy a távozásunk is.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm a dicséretet. Én is remélem, hogy valamilyen formában megmaradok, tovább élek, vagy legalább az emlékem. Szép az utolsó gondolat: “Nyomot hagyott az érkezésünk és nyomot hagy a távozásunk is.” Vigasztaló érzés.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
A cím mindjárt megfogott:” Lélekcsúszdán”
Nagyon eltalált,ötletes!
“a világ sorstengelye görbül
az idő csigavonalban kacskaringózik”
Csodás kép,csodás hasonlat,csodás elképzelés!
Igen a világ sorstengelye görbül.Történhetett valami ami megzavarta a
harmóniát.Szokatlant és ismeretlent tapasztalunk magunk körül.
Bizonytalanság érzetét!Értékhiányt!Elöerzetet,hogy fog történni valami,
amitöl nagyon tartunk.
A második versszakban megjelenik az egyén, a költö,és saját sorsának kimenetelét hozza elötérbe.Ötet is eléri az a bizonyos ´elveszettség
érzete:”bár utamat még nem találom
a spirálos lélekcsúszdán félek”
és hogy:”hova merre vet el majd halálom”
A befejezésnél önvizsgálatot tesz:
“leszek-e még tartalmas magocska
szépség jóság belőlem kicsírázik”
A vágyak megszólalnak benne és szeppé szeretné,érdemesé varázsolni
magát,habár minden tulajdonsága megvan rá,egyedül a kétely tette be
a lábát!
Hat rá az általános bizonytalanság,amit ´a világ sostengelyének görbülése´okoz!
Ha nem sikerülnének az elképzelései:
“vagy újra csak maradhatok magamra
tehetetlenül kivel a sors játszik”
Igazán nem egyezik ebbe bele,csak végsö esetben ez várna rá!
Remélhetöleg rátalál újra a vágy és a szép ,a jó termést hoz!
Gratulálok csoda szép versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Örülök, hogy tetszett a bevezető kép, köszönöm a dicséretet. Igen, sajnos ez így van: “Történhetett valami ami megzavarta a harmóniát.Szokatlant és ismeretlent tapasztalunk magunk körül. Bizonytalanság érzetét! Értékhiányt! Előérzetet,hogy fog történni valami,
amitől nagyon tartunk.” Pedig ezt még tavaly írtam, de sajnos ma is aktuális, sőt, azóta csak rosszabb lett a helyzet. Egy bizonytalan világban csak bizonytalan lehet az ember. Ahogy már Arkhimédész is megmondta: ” Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.” Nagy tudós volt, de ő se talált. Hát akkor én?
Köszönöm, amit a befejező részről írtál, szavaid jól esnek. Szeretném szépnek, jónak, érdemesnek látni magam, köszönöm, hogy úgy látod, ezek bennem vannak.
És a befejező, biztató gondolatot is: “Remélhetőleg rátalál újra a vágy, és a szép, a jó termést hoz!” – jó lenne.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!