Még egy pohárral! – A pincér rögtön szalad, és már készíti is nekem az újabb adag vodka martinit.
Körbenézek a házam udvarán és látom, hogy a vendégek ma este is jól érzik magukat. Imádok partit adni az embereknek, szeretem költeni a pénzt. Sok ember azt mondja, hogy szórom a pénzt és nem gondolok a holnapra. Ez szerintem baromság, én csak élek, nem úgy, mint azok, akik csak gyűjtenek és dugják a pénzt. Soha nem értettem az ilyen embereket, és még inkább nem tudtam azonosulni velük. Minek gyűjtenek annyit? A sírba úgyse vihetik magukkal, vagyis gyűjtik, halmozzák a vagyont, és mikor bedobják a törölközőt, akkor a drogos, pénzéhes csemeték elszívják, elkurvázzák egy pillanat alatt, amit szegény papa ötven évig gyűjtött. Akkor melyiknek van értelme? Akkor inkább nem gyűjtök, hanem kiélvezem, hogy gazdag vagyok.
Még csak huszonkilenc éves vagyok, de már 4 éve saját cégem van, van több tucat alkalmazottam, akik imádnak. Én vagyok számukra az ember, akinél megvalósulhatnak az álmaik, és mellesleg hetente minimum háromszor adok partit, ahol a legjobb italokkal várom a bulizni vágyó, fáradt munkásokat.
Az ember azt hiszi, hogy ha sok pénzt keres, akkor az által boldog lesz. Kaphat sportautót, szép házat, drága prostikat. És jól hiszi, ez a boldogság. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz dolog gazdagnak lenni. Régen szegény voltam, most havonta több milliót keresek, de ha bármikor választanom kéne, akkor is mindig a pénzt választanám. Lehet, hogy anyagias vagyok? Lehet, de ha bármiféle problémával kell szembeszállnom az életben, azt legalább pénzzel a zsebemben tehettem. A csóróságban semmi jó nincs, aki azt mondja, az hazudik és fél saját magának bevallani, hogy szar az élete.
A partikon nem csak a legmárkásabb italok találhatóak meg, hanem a legkülönbözőbb kábítószerek is. Hisz, aki sok pénzt keres az előbb vagy utóbb, de biztos, hogy ki fogja próbálni a drogot. Hasonlóképpen kezdtem én is, miután unalmas volt az ötszáz eurós pezsgők és a prostik, kellet valami más, és persze miután az ember milliókat keres, és olyan körökbe kerül, ahol alap dolognak számít a drogfogyasztás. Miért kell beszívni? Mert szükség van rá, hogy időként az ember el tudjon lazulni. Erre alkalmasak a különböző gyógyszerek, nyugtatók esetleg egy kis fű. Délben ebéd mellé pedig tanácsos egy kis kokain, hogy tudjál dolgozni. Este pedig a partizáshoz mehet minden.
A házam emeletén lévő billiárdszobában az elnökségi tagok épp betépve gondolkoznak. A dagadt alelnököm, Picur, akivel együtt kezdtük alapítani a céget, imádott szívni. Alapjáraton se százas a csávó, de betépve maga a két lábon járó hülyeség. Imádja az összes cuccot, és ami legfélelmetesebb benne, hogy mindenféle drogról órákat tud beszélni, elmondja a kábítószereknek alapanyagait, milyen a hatása, honnan származik. Igazi intelligens drogfogyasztó.
– Jó estét elnök úr! – kiáltott fel Bálint, akinek szemüvege tiszta fehérporos.
– Látom, igazi partihangulat van – a biliárdasztalon minden megtalálható, amire szükségünk lehet.
– Láthatod, minden a legnagyobb rendben kapitány – mondta a marketingigazgatóm, Géza, akiről látszik, hogy jó pár pohár italt fogyasztott el.
– Picur, mi a ma esti ajánlatod? – a zakómat leveszem, az ingujjaimat feltűröm, majd lehúzom a kezemben lévő pohár vodka martinit.
– Akarsz gondtalan lenni? Szeretnél elutazni a csillagok közé? – Óvatosan elindul az aktatáskája felé, léptein látszik, hogy nagyon be van nyomva.
– Látjátok, ő még munkaidőn kívül is úgy beszél, mint egy igazi bróker – jegyzem meg viccesen.
A szobában úrrá lesz a jókedv, mindenki hangosan felnevet. Picur közben előveszi a táskájából az esti menüt. Egy kis műanyag gyógyszeres doboz, amiből elővesz pici fekete tablettákat, külsőre olyan, mintha valami csokis cukorka lenne.
– Tudjátok mi ez? – kérdezi tőlünk Picur, aki már szinte vicsorít, annyira bele van bolondulva a cuccba, pedig még nem szívott semmit. – Ez Raghavendra ajándéka – Picur olyan büszke, mintha most szexelt volt Mila Kunisal.
– Ne már, ez komoly? – Olyan leszek, mint az oroszlán, mikor meglátja a kecses gazellát.
Raghavendra egy indiai orvos, akinek a hobbija az, hogy új kábítószereket fedez fel, nem kereskedni akar vele, csak szórakozásképp. Állítólag a doki minden létező drogot kipróbált, ami létezik még olyanokat is, amiről mi, átlagemberek nem is hallottunk. Négyszer győzte le a halált állítólag, furcsa egy ember az biztos. Mindig szerettünk volna valamit kipróbálni a találmányaiból, de nem sikerült soha hozzájutni, de most ő maga küldött egy kis ajándékot.
Géza elmegy felhajtani egy prostit, Bálint pedig bekokózva lemegy haverkodni. Csak Picur és én maradunk a billiárdszobában. Valószínűleg a többiek nem elég merészek, hogy kipróbálják a Raghavendra új kábítószerét, amit csak Raghanak nevezett el.
– Gyerünk, adj egy szemet! – Olyan vagyok, mint King kong, mikor beindul.
Picural bekapunk egy-egy szemet, majd legurítjuk némi vodkával és várunk, hogy üssön.
– Mit mondott Raghavendra, mikor kezd hatni? – kérdezem tíz perc elteltével.
– Fogalmam sincs, nem mondott ilyet – válaszolt Picur, aki közben benyomta a televíziót.
Órákat dumálsz azzal az indiai faszival és ennyit nem tudsz?
– Ottó, nyugalom hatni fog.
Pár perc elteltével nem tudunk várni és úgy döntünk, hogy beveszünk még egy szemet. Majd újabb tíz perc elteltével még újabb két szemet veszünk be a Raghabol, de semmi.
– Ennyit a nagy Raghavendrarol – beveszek még egy Raghat.
– Csalódtam a mesterben – Picur megigazítja a szemüvegét.
– Mit mondott milyen hatása lesz? – Gyújtok rá egy cigire.
– Egyszerre a menybe és pokolba jutunk, egyszerre jó, de szörnyű is.
– Úristen, ilyen rossz drogos dumát – hangosan felnevettek -, ez tuti valami piti füves.
– Hát lehet – Picur arcáról látszik a szomorúság.
– Menjünk hajózni – vetem fel az ötletet.
– Minek, Ottó?
– Ugyan már, inkább ülsz itt és hízol tovább? – a hangom picit pörgősebb lesz.
– Nem tudom, van itt most elég nő, meg cucc.
– Menjünk! – Felállok a fotelből, mint akit ágyúból lőttek ki, valami ismeretlen erő hajt a hajóm fele.
– Na, oké benne vagyok – egyezik bele a kövér alelnököm a kockás ingében.
– Ez a beszéd! Kurva jó kis utunk lesz, gyerünk! – már szinte kiabálók, olyan hangnemben beszélek, mint aki háborúba indul.
Nem viszünk magunkkal senkit, csak ketten megyünk. Fogunk egy taxit, ami 10 perc alatt kivisz a Duna-partra, ahol a hajóm van. A fedélzeten minden megvan, ami egy jó kis estéhez kell, minőségi italok, és persze drogok és gyógyszerek, ami már fontos része a hétköznapjainknak. Ha pihenni akartunk, akkor betéptünk, ha bulizni akartunk, beszívtunk, ha dolgozni akartunk, akkor felpörgettük magunkat. Ilyen a mi kis világunk, cigi, drogok, gyógyszerek, ital, pénz, kurvák.
Röviddel éjfél után egy atomrobbanás zajlik le a szervezetemben, a Raghat időzített pokolgépként kezd el hatni. A hajókabin közepén ülök egy kényelmes fotelban, de olyan mintha az univerzumban lennék. Körülöttem megszűnnek a fények, a hangok, és egyedül maradok. Picur valahol kint van a hajón, nem tudom, mit csinál, de nem is érdekel. Fogalmam sincs, hogy meddig vagyok így, de ez idő alatt, olyan dolgokat élek meg, mint még soha. Életem mozifilmként vetítődik le előttem, egészen a születésemtől a jelen pillanatig. Jézusom csak nem meghalok? Még nem haraphatok fűbe, még harminc se vagyok. Az elmúlás, halál köré csavarodik az elmém, de nem ez a legfélelmetesebb dolog, amitől félek. A tudat, hogy milyen rossz ember voltam, mennyi szörnyű dolgot csináltam, megőrjít annyira ijesztő érzés. Vajon ennyi az élet? Szívunk, kúrunk, majd meghalunk, ez lenne a nagy híres élet. Isten vajon létezik? Akkor mit szól ehhez a sok mocsokhoz, ami körülveszi azt, amit alkotott? Vagy egyszerűen nem is létezik, csak azok hisznek benne, akik félnek a haláltól? Nem félek a haláltól. Egyszer mindenki meghal.
A drog hatása alá kerülök, sorban előjönnek azok az emberek, akiket becsaptam, lehúztam, kifosztottam. Vajon mit érezhettek, amikor a spórolt pénzüket csaltam ki tőlük? Vajon tényleg ilyen rossz ember vagyok? Nem hiszem, mások sokkal bűnösebbek, mint én. Szörnyű érzés a lelkiismeret-furdalás.
Másnap délben a fürdőszobában mosakodok. Tegnap estéből szinte semmire se emlékszek, teljes filmszakadás. Csupán egy tanulság maradt meg bennem, hogy nem akarok józanul meghalni.
– Drágám, nem láttad a vitaminjaimat?
14 hozzászólás
Szia caminsky! 🙂
Írásod komolyan elgondolkodtatott. Azért is, mert élesben (egyes szám első személy) adtad elő azt, ami a mai fiatalság egy részében (!!!) már csaknem természetes. Én azt mondom erre, hogy nem jó irányba halad a világ. Saját magam vért izzadok azért, hogy diákjaim soha ne kerüljenek ilyen helyzetbe. Lekopogom, hogy pillanatnyilag mindegyikük jó úton jár. Nem kevés erőfeszítést igényel ez, de pedagógus kollégáimmal azon munkálkodunk, hogy találjanak annyi örömöt az életben, ami eltereli őket a vakvágányokról.
Írásodnak örültem azért, mert társadalmi problémát fogalmaztál meg benne.
Ami feltűnt, az nem más, hogy a helyesírásod ugrásszerűen javult dorgálásom óta. Ennek örültem, bár akad még javításra váró ezmegaz. 🙂
Szerintem ezt meg tudod oldani, ha alkalmazod a rendelkezésedre álló segítségeket.
Azt gondolom, hogy ez az írásod megfontoltabb. Az előzőnél láttam Bödön véleményét, egyetértettem vele.
Írhatnék még, mert elindítottál bennem egy gondolatfolyamot, de most ennyi épp elég.
Figyelj a helyesírásra, ez nagyon fontos! Aki író, annak legyen a helyesírás lételeme!
Stilisztikailag is van némi véleményem, de most a tartalom fontosabb volt, ezért erről majd máskor szólok.
Szerintem írj sokat, vedd figyelembe az építő jellegű véleményeket! Örömmel vettem azt, hogy olyan dolgokat osztottál meg velünk, amit sokan nem mernének. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!:)
Köszönöm hogy olvastad ! Örömmel olvastam a véleményedet és nagyon boldog vagyok hogy tetszett.
Sütemény és a mostani írásom teljesen különbözöek .Az egyik egy humorosabb írásnak készült,amivel az volt a célom hogy megmosolyogtassam az olvasót. A Raghavendra pedig egy sokkal másabb sztorinak készült,aminek sokkal másabb a tartalma és a stílusa,szerintem nem érdemes összehasonlítani a két művet.
Helyesírásról annyit mondanék hogy mikor írtam a történetet próbáltam ügyelni rá hogy ne legyen annyira hibás,és még egyszer átnéztem mikor végeztem vele de az kevés volt. Ezért egy ismerősömet megkértem hogy mielőtt feltöltöm nézze át a történetet,ezért van a gyors javulás.
Kedves Caminsky!
Nehéz megszólalni, mégis elmondom, ami eszembe jutott olvasás közben.
Előttem, s gondolom, sokunk előtt életidegen mindaz, amelyet bemutattál. Azzal a mondatoddal, amit kiemeltem, nem tudok egyetérteni. „Hisz, aki sok pénzt keres az előbb vagy utóbb, de biztos, hogy ki fogja próbálni a drogot.” S azzal a fejtegetéssel sem, hogy akinek sok a pénze, csak ilyen – nagyon helytelen – dolgokra pazarolja, hiszen a világon annyi egyéb szépséget találhatna, ami felemeli, nem pedig rombolja az emberi szervezetet, lerontja érzelmeit, tudatát… Mert hová vezet az ilyen élet? Emberi roncsokká válnak a droghasználatért, azért a kis „élvezetért” amit keresnek benne, hogy rövid ideig, talán pillanatokig, amíg (talán?) a mennyben érezhetik magukat – kezdetben – a droghasználattal…
De mi lesz később??? Rossz vágányra visz az út!
Azt hiszem, erről el kellene gondolkodni – még idejében, fiatal, életerős korban!
A szórakozás lehet drogmentes. Nem csak a drogok, az ital, a könnyen kapható szex lehet élvezet. Mennyi mindent láthat, mennyi tapasztalatot szerezhet, s mennyi egyéb jóban lehet része annak, akinek megadatott, hogy van rá pénze…
Maga az írás nagyon jó, az is, hogy mindezt elmondtad olvasóidnak. Remélem, hamarosan rájössz, amíg nem késő, hogy máshogyan is, el lehet költeni – kulturáltan barátokra és annyi mindenre – a pénzt.
Kívánok sok – egyéb jót az életedben!
Szeretettel: Kata
Üdvözletem!
Mindenek előtt, el kell mondjam, hogy nagyon tetszik a társadalomkritika amit megfogalmaztál. Éppen ezért sajnálom, hogy a történet nagy részét a Wall street farkasa című filmből "loptad". Sajnos szebb szóval nem tudom megfogalmazni, mert a legtöbb helyen, lényegében csak a neveket cserélgetted ki. Sokkal jobban tetszett volna, ha saját sztorit szősz az amúgy tényleg ütős mondanivalód köré. Ez persze csak egy javaslat, és ettől függetlenül is tetszik amit el akartál nekünk mondani. Szóval csak így tovább, és ne félj kicsit egyedibb lenni.
Üdv.: Márk
Kedves Márk!
Loptam volna a sztorit? Filmet láttam,tetszett, bár csak egyszer néztem végig a de ilyen jelenetre nem igazán emlékszek. Az való igaz hogy az ihletet az inspirációt a filmből nyertem,és hangulatába,stílusába próbáltam hasonlót csinálni. De szerintem ez nem lopás, de lehet neked van igazad kedves Márk . Azért örülök hogy tetszett.
Köszönöm hogy olvastad!
Közben mélyebben is foglalkoztam a felvetett témával.
Azt gondolom, ha a film kapcsán íródott, az nem plágium. Akkor lenne az, ha létező szöveg jelenne meg az írásban.
Az alkotást továbbra is egyedinek tarom az általam említett helyesírási és stilisztikai hibákkal.
Szeretettel: Kankalin
Jujjujj!!! Ha elcsenés, akkor az plágium. Márk, ha komolyan gondolod, kérlek, hívd fel belső levélben Don Paco figyelmét is erre!!
Kedves Kata!
Köszönöm hogy olvastál !
Soha nem értettem hogy miért jó drogozni. Megmondom őszintén ez a negyedik írásom amiben van kábítószer de jó magam soha nem próbáltam ki semmilyen kábítószert. Teljesen más milyen ember vagyok mint a főszereplő .Mint magán ember nem mondom azt minden ember aki sok pénzt keres az rászokik a kábítószere .
Amúgy nekem már megvan a szenvedélyem a labdarúgás,ahhoz legalább értek. 🙂
Örülök hogy az Éden Part után ,még olvastál ! 🙂
Üdv ismét!
Nagyon sajnálom, hogy ekkora galibát okoztam! Először is bocsánatot kell kérnem, ha megsértettelek Caminsky! Eszem ágában sem volt plágiummal vádolni Téged! A lopás szót éppen azért tettem idézőjelbe, mert egyáltalán nem sértésnek szántam, bocsánat, ha annak vetted. Csak azt akartam érzékeltetni, hogy egy-két rész a történetben nagyon emlékeztet a filmre. Például: A főszereplőd=Di Caprio, Picur=Jonah Hill. A filmben szó van egy Quaalude/Mandrax nevű gyógyszerről, amit indiai orvosok fejlesztettek ki. Először ott is éppen egy emeleti biliárdszobában kerül említésre. Később ennek egy régebbi "kiadása" okoz gondot, ugyanis elsőre látszólag semmi hatása. Az írásodhoz hasonlóan a filmben is több szemet vesznek be, és csak később "üt be" a cucc. Igaz, nem egy hajón. Azonban a filmben a hajó is szerephez jut, és éppen ott hangzik el az a tanulság, amit te is említesz az írásod vége felé: "Nem akarok/fogok józanul meghalni". Folytatom!
Már csak annyit akarok mondani, hogy mindezek ellenére, valóban értékes, saját mondanivalót közölsz, és mint azt már korábban írtam, tényleg tetszik a társadalomkritikád. Szóval még egyszer elnézést a félreérthető hozzászólásomért!
üdv.: Márk
Kedves Márk !
Nem történt semmi. Már elmondtam mit gondolok erről a témáról.
Azért örülök hogy tetszett,és remélem továbbiakban is véleményezni fogod az írásaimat.
Legjobbakat!
Szia!
Érzésem szerint, az "Ilyen a mi kis világunk, cigi, drogok, gyógyszerek, ital, pénz, kurvák." mondatig szépen halad a történet. Az utána következő bekezdéstől, a "Röviddel éjfél után…"-tól viszont mintha össze lenne csapva az egész.
Szerintem (hangsúlyozom, hogy ez személyes vélemény!), vagy át kellet volna ugrani az "atomrobbanást", vagy jobban leírni. Így olyan semmilyen a vége, az előzőek után többet várt az ember.
Üdv: István