Nem akarom hallani a hangod
Te se hallj megbánást a számból
Küldd el kinzó álmaidat rólam
A virtuális, nem létező világból
Nem akarok írni, ne lássam írásod
Minden betűddel emléked elásod
Minden betűm, amit elküldök éget
Nem akarlak látni, törlöm az emléked
.
Nem akarok többé hallani sem rólad
Emléked száz fájdalom törölje
És tünj el a múltamban végleg
Vagy légy egy nem volt senki örökre.
3 hozzászólás
Óhh bárcsak ez tényleg így müködne mint ahogy az utolsó versszakban írod ” Vagy légy egy nem volt senki örökre” Nagyon szép vers! El is mentem vhova ha nem gond!
Nagyon mély fájdalomról és szomorúságról tanuskodik. Az utolsó versszak tetszett a legjobban, mert ott még tudtál hozzárakni, és mert képes voltál arra, amire sokan sose lesznek… leírtad Tünj el….
Gratulálok: A.
Köszönettel. Nincsen abszlolut boldog ember. nincs problémátlan szerelem, van amikor mellette lennék mindig, de van, hogy elgünk van, és megváltás, ha eltűnik. Az elmentés nem gond, megteheted. üdv. Munkácsy