Néha szépnek látom magam,ha tükörbe nézek, néha csúnyának.
Lehet, hogy hazudik a tükör?
Vannak olyan tükrök, amik torzítanak./szerintem az enyém ilyyen/
A barátnőm szerint elég nőies vagyok. /szóval kicsit gömbölyded?!/ Állok, s méregetem magam. Minek találták fel a tükröt? Ki volt az a barom! Randi előtt mindig kétségek gyötörnek, megfelelő ruhát választottam-e? Kicsit, mintha szűk lenne rám ez a ruha. Igaz, tavaly vettem, de elég divatos még. S olyan jól állt- tavaly. Előrángatok egy másik ruhát. EZ jobb. Jobb? Úristen sietnem kell, mert elkések. Szerintem ez lesz a befutó. Mégegyszer a tükör elé perdülök, végig mérem magam.
Van egy jó ötletem! Holnap minden tükröt letakarok, vagy legalábbis a fürdőszobában lévőt kicserélem egy kisebbre, hogy csak a fejem lássam benne.
No pá, te undok tükör! Majd elmesélem holnap, hogy sikerült a randim.
Folyt. köv.
3 hozzászólás
Micsoda ismerős női gondok! Ez aranyos, bár a helyedben jobban kifejtettem volna.
Aranyos történet. Ami azt illeti bizony fiatal koromban szívesen és megelégedéssel néztem a tükörbe. Szép volt a bőröm, karcsú a derekam, csillogtak a szemeim és tudtam, hogy megakad rajtam a férfiak szeme. Bár múltak az évek, a gyerekeim is “elkeltek” mégis vonzó maradtam. Aztán ki tudja, hogy hogyan és mikor elkezdtek megjelenni az öregségi foltok, a deréktájon az úszóöv és így tovább. A hajam hamar őszült, de festettem. Most már azért nézek a tükörbe, hogy valahogy kinézzek, mert tudom, hogy mások látnak, bárhol, bármerre is megyek. Az én koromban a férfiak is már csak egymással beszélgetnek, rajtam meg úgy néznek át, mintha üvegből lennék.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
A tükör nekem néha barátom, néha nem 🙂 Sajnos mostanában az utóbbi. Meg kell barátkoznom a korral járó ezzel-azzal, de nem könnyű. üdv hundido