Létmagasban magányos sirálysikoltás,
vizek felett rebbenő szárny suhogása,
és képből eltűnő imbolygó vitorlás,
időből fakasztott kristályok forrása,
sírverem,földruhába vájt mély dekoltázs,
időtlen időkre.
Az élet pillanata
By santiago
3 hozzászólás
Nehéz, de jó! Grat!
Szia!
Mivel imádom a vizet, nekem a versed az élet egyik szép pillanatát idézi a sok közül. Még akkor is, ha valami “ismeretlen érzés” van a hátterében…
Gy.
Az élet kettősségének szép megfogalmazása! Tetszett!
üdv: wryan