|
Bék Timur: Rút kacaj gyalulja forgáccsá a csöndet.
|
Bék Timur: Grobes Gelächter zerhobelt die Stille in Späne. (fordította: Tauber Ferenc) |
|
Bék Timur: Rút kacaj gyalulja forgáccsá a csöndet.
|
Bék Timur: Grobes Gelächter zerhobelt die Stille in Späne. (fordította: Tauber Ferenc) |
5 hozzászólás
Kedves Feri!
Nem tudom, hogy mi illik és mi nem, de ha lehetek őszinte, akkor nekem nem teszik ez a vers.
Nem szeretem a “röhög” szót, és gyalázatosnak tartom, hogy valaki azt élvezi, hogy a tücskök fuldokolnak.
Természetesen ez semmit nem von le a fordításod hitelességéből, amit minősíteni se áll módomban, ezért nem is teszem soha. A magyarra fordított versre tudok reagálni olyan szempontból, hogy az miként érint érzelmileg.
Nem tudom, hogy ez baj, vagy nem baj, mert sajnos gyakorta van gond a véleményemmel. Viszont nem személyt, hanem művet minősítek – legalábbis ezúttal – így bízom abban, hogy nem veri ki a biztosítékot az, amit írtam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, a magyar vers az eredeti. A fiatal szerző így írta meg. Ez is a homo sapiensről szól.
Kedves Feri!
Bocsánat, így igaz. Ezt most magyarról fordítottad németre. Mondjuk olyan szempontból nem számít, hogy nem tetszik és az érdekelt volna, hogy ezt megírhatom-e, vagy nem? Szükséges-e, hogy tetszést nyílvánítsak, vagy nem? Azt honnan lehet tudni, hogy a homo sapiensről szól?
Ismét elolvastam, bár mielőtt nemtetszésem nyilvánítottam, akkor is így tettem, mert ezek a rövid versek nehezebben értelmezhetők és nekem fogalmam sincs arról, hogy mit gondol a költő, mikor a lány röhög a fuldokló tücskökön?
Valójában a négy sorból az első két sor teljesen érthetőnek és egyértelműnek tűnik és olyan olvasónak, aki nem beavatott. A csend forgáccsá gyalulása kifejezetten különleges és költői. Az apró lábak igyekvő szaladása jelzi, hogy olyanokról van szó, akik nem szeretik a vizet. A harmadik sorban a nehéz víz nyilván attól súlyos, mert bőséges és érthető, hogy az üregbe folyik, az egészet a negyedik sor borítja fel azzal, hogy felülről a lány röhög a fuldokló tücskökön. Végül is ezen utolsó mondat miatt nem tetszett. Amennyiben átvitt értelemben kell/kellett volna eme sorra gondolni, úgy nagyszerűnek tartottam volna és a röhögés is odaillő, épp azért, mert nem éppen kedves szó. Aki röhög, az nem mosolyog, nem jókedvűen nevet, hanem gúnyos, ellenséges, élvezi a másik kínját, baját, szenvedését. Ha ezt így kell értelmezni, akkor felül tudom bírálni az első értékítéletem, csak azt nem tudom, hogy erre miként lehet rájönni? Onnan, hogy utána olvastál, vagy számodra ez egyértelmű volt? Én sajnos azt láttam, hogy a lány gonosz, mert annak örül, hogy elpusztulnak szegény kis tücskök.
Szeretettel: Rita 🙂
U.i.: Köszönöm a türelmed.
Kedves Rita, szerintem ez a homo sapiensnek egy jellemző oldala. Gyakran azt hiszi, ő az Isten. Itt a tücskök valami felső hatalmat éreznek, akinek ki vannak szolgáltatva, és az életükért küzdenek. Gyerekek is tudnak nagyon gonoszak lenni. A kert mint idill, egy kicsit másképp ábrázolva. Nem egy eget rengető vers, de jól ábrázolja a mini-világot méreteivel és eszköztárával uraló kis-nagy embert.
Kedves Feri!
Köszönöm szépen. “Gyerekek is tudnak nagyon gonoszak lenni.” Ez bizony így igaz. Annyi a különbség, hogy ők még nem tudják úgy leplezni, mint a felnőttek.
Köszönettel és szeretettel: Rita 🙂