Itt állok én, s a főm muszáj lesz törnöm;
így töpreng az, ki álmába veszett.
Imádott gyermek, elnyeréd te rögtön,
egy szempillantás alatt szívemet,
s lett téphetetlen szálból nekem börtön,
mely szálak lágyak, mint a lehelet.
Ifjú szerelmem ég keblem betöltőn,
s e kéjes érzés, hogy felébredett,
mint ápolt hajtás szívnek édes vágyban,
hajnaltól nő a fényes napsugárban.
(Fordította: Szöllősi Dávid)
2024. június 8.
_____________________________
DA STEH ICH UND
MUß DENKEN UND MUß SINNEN…
Da steh ich und muß denken und muß sinnen,
so wie ein Träumender verloren sinnt.
Mein ganzes Herze konntest du gewinnen,
in einem Augenblick, geliebtes Kind,
und um mein Sein die leichten Fäden spinnen,
die zart und weich, doch unzerreißbar sind.
In meinem Busen glüht ein wonnig Minnen,
und längst erwachten schon so sanft und lind
des Herzens süße – zartgehegte Triebe
im goldnen Morgenstrahl der jungen Liebe.
3 hozzászólás
Kedves Dávid!
Érdeklődéssel olvastam fordításod.
“Imádott gyermek, elnyeréd te rögtön,
egy szempillantás alatt szívemet,”
Különösen a kiemelt sorok érintettek meg.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm érdeklődésed, a hsz-t,
a kiemelt sorok szíves méltatását!
Szeretettel: Dávid 🙂
Kedves Dávid!
Nincs mit, örömmel tettem.
Szeretettel: Rita 🙂