A mi kertünk tulajdonképp az agrárium gyöngye. Mert terem benne sok minden-féleség. Műveljük szorgosan, leginkább az asszony! Én a bio-gazdálkodás híve vagyok; ülök a teraszon, nagyot nyújtózkodom, gyöngyöző, hideg fröccsöm kíséretében, aztán nézem, hogy virágzik ki a természet. Elvégre „virágozzék minden virág”!
Gazdálkodásunk során – nem tagadom – előfordulnak némi kudarcok, de soha nem adjuk fel. Elvégre „nem olyan családból származunk”!
Na jó, na jó, a salátánk, no meg a sóska jórészét lelegelték a meztelencsigák rablóhordái. (Nékik is élniük kell, hogy dögölnének meg!) Párom olvasta a neten – ott van ám a rengeteg tudomány – , hogy nem szeretik az apróra zúzott tojáshéjat. Azóta sercegünk, percegünk, térdig járunk a tojáshéjban, a meztelencsigák meg gondolom, felvették hótalpaikat, illetve a tojáshéj-taposó talpakat. Mert vannak még!
A málna érni akaró, készülődő szemecskéit ronccsá aszalta a napsütés. Amúgy szerencsénkre! Mert nem hiányzott volna málnásunkban egy brummogó, a MI málnánkat csemegéző medvecsalád! Igazuk is van, hogy nem jöttek, ugyan minek látogatnánk meg minket? Kalandozzanak inkább Észak-Magyarországon!
Azért mindig akadnak új, megoldásra váró problémáink. Meghökkenve láttuk, hogy épülő-szépülő fügebokrunkat is megtámadták az idegenek! Mert lettek kedves bokrunk levelein foltok, meg lukak. Sajna nem értek fügéül, így nem tudta elárulni kik az idegen támadók! De felvettem a harcot az aljas genyák ellen! Permetlevet készítettem dohánytörmelékből. (Különben a keverék szobanövényeken élősködő tetvek ellen már bevált.)
Két opció lehetséges, az idegenek elpusztulnak, vagy netán rászoknak a dohányzásra; szenvedélybeteggé válnak. Utóbbi esetben is van megoldás: tőlem nem kapnak majd újabb dózist, akkor a nikotinhiányba pusztulnak bele. Gondolni se merek arra, hogy még időben felismerik szenvedélyük ártalmas következményeit, elvonó kúrára regisztráltatják magukat. De aggodalomra semmi ok – szerencsére – országunkban lassan őrölnek az egészségügyi ellátás malmai! Ezért aztán, mielőtt sorra kerülnének, úgyis megpusztulnak majd! Hiába is fizették volna az ellátás járulékát, és fel is dughatnák TAJ-kártyáikat, ha van nékik egyáltalán.
Bátorkodom még megemlíteni, hogy a keveréket egy fagyállós szélvédő-mosó pet-palackban mixeltem, legalább télen a fügebokrunk is fagyálló lesz!
3 hozzászólás
Kedves Túlparti!
Furcsa ezt írni, de mint tudjuk, utoljára szólhatunk hozzá az írásokhoz. A humorod a régi, a facebookon majd találkozunk, oda fel is töltheted. Ha élek és ráérek, el fogom olvasni.
Örülök, hogy voltál, hogy megismerhettelek.
” (Nékik is élniük kell, hogy dögölnének meg!) ”
Remek és hozzám közel álló fanyar humorod tetszéssel olvastam mindig.
Fel a fejjel “semmi remény”! Remélem, hogy érted félre. Szóval, a lényeg az, hogy jó fej vagy és örömmel olvastam írónikus alkotásaid.
Szeretettel: Rita 🙂
Elnézést, azt szerettem volna írni, hogy remélem, hogy nem érted félre.
🙂
Kedves Túlparti,
elraktározom kertészeti tapasztalataidat, tanácsaidat.
Elképzeltem ezt a “kényelmes” kertművelést. Ja, így könnyű ám, hogy az asszony szorgoskodik. 🙂
A dohányzáson mindenképpen elgondolkodom, bár felénk mostanában nem sok kártevő van. Biztos elköltöztek melegebb éghajlatra az “összevissza” időjárás miatt.
Hasznos ismereteket olvastam itt, ránézek a TAJ-kártyámra is, biztos, ami biztos. 🙂
Kedveltem a vicces történeteidet, és bizony sok könnyfakasztót, szívmelengetőt is írtál. 🙂
Szeretettel: Kankalin