A bizonytalanság reggel ébreszt.
Fel kell, kelljek, arra késztet.
Mi van, ha elkések?
Kérdés bököd engem.
Mit tesznek majd velem?
Pedig ez még csak a reggel.
Sajna még rám vár,
a bizonytalanság járvány.
A reggel elmúlt s vár a munka,
vagy mást talán a suli padja.
Vajon milyen napja van a főnöknek,
s a suliban tán felcsattan a napló,
a tanár felszólít, vagy tovább lapoz?
Bizonytalanság rajtam gúnyolódik.
Körberöhög, mint ha volna min.
Talán felül tudok kerekedni.
Nem kell ehhez fegyvert venni.
A tudás, a bátorság magabiztosságot szül,
de ezzel is vigyázni, ez is veszélyes zűr.
Választ nem adtam, sőt újat sem mondtam.
Csak szóltam a bizonytalanság árnya,
mindenhol ott van.
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Ez szuper lett!
És a vége… nagyon oda való! Frappáns és minden előtte lévő sort méltóan záró! Nekem, nagyon tetszett. Ami pedig a bizonytalanságot illeti… én is úgy érzem… mindig ott lapul az emberben.
Gratulálok: A.
Köszönöm Angelface!
Nagyon örülök neki,hogy számodra verseim általában tetszésre nyernek.
Ez számomra,vicc nélkül nagy megtiszteltetés és sok erőt ad arra,hogy folytassam.
Remélem nem okozok majd sűrűn csalódást verseimmel.
Neked is jó alkotói korszakot kívánok és köszönöm a kitüntetett figyelmet.
Üdvözlettel:Metal Koala 😀