Hol vagyok, nem tudom.
Csak a fejem forog,
vagy csak agyam korog.
Bár mostanság,
túlterhelem mi lesz velem, ó Istenem,
ha fejem elvesztem.
Minden gyors,s csak gyorsul,
repül az idő, én meg kérem
találja meg már a féket,
hogy ne csak repüljek az égen,
hanem a földön lassan járva éljek.
Hol vagyok?
Nagyon izgat!
Merre menjek, hogyha félek?
S ha már megijed a lelkem,
s csak tart a testem,
mit sem ér versem,
mit sem ér a képlet,
s lelkemben,a lelkünkben az élet!
Csak a lelkünkben legyen örök fény,
mely megvilágítja az életet,
hogy milyen szép.
3 hozzászólás
Nagyon tetszik a versed és is voltam és leszek még ebben a világban amit te nagyon szépen megelevenitettél ,gratulálok érte,remek.Üdv:Szekelyke
Drága Barátom!
Ez nagyon jó vers ismét!És így legyen:
,, Csak a lelkünkben legyen örök fény
mely megvilágítja az életet,
hogy milyen szép. "
Ölellek:Kriszti
Kedves Attila! Az én agyam is folyton zakatol! Nagyon szépen vezetetted le a versed!
A fény mindig legyen velünk, amely megvilágítja az elménket, és utat mutat- milyen szép is az élet! Tetszett!
Gratulálok!
Baráti üdvözlettel: Noémi