Láttalak…

Láttam már zsebkendőt,
Ázott verébként,
Ringani a szélben.
Láttalak esztelen,
Nevetni, sírni,
Fűzfaölelésben.

Láttam ajkad remegni,
Félőn beszélve,
Szavakkal harcban.
Láttam tested szeretni,
Sötétben kérdezni,
Érzékin vágyó arccal.

Láttalak már élni,
Halott csókokkal,
Szárazságtól üszkös szemekben.
Láttalak úgy halni,
Mint locsolatlan rózsa,
Nedves kezekben.

Láttam már életet,
Porba hullni halkan,
Ordító fájdalomtól.
Láttam hitet vészni,
Bibliát olvasva,
Fáradt angyaloktól.

De nem láttalak még,
Karomban ölelve,
Szerelemtől ásítva.
S nem vágytam jobban,
Hogy egyszer beleférjek,
Testetlen, ezen álomba.