sugarai csak foltokat
hagynak az avaron,
ahova hanyatt dobom
magam,
s álmosan bámulom a nagyonkék eget,
a nyárfa ágán a túlsárga leveleket,
…érzem, süllyedek…
egy másik világba,
ahol egy ecset várja
a nagyonkéket és a túlsárgát,
hogy kikeverje álmát,
a zsengezöldet,
s elárassza a földet
vele tavaszra…
Addig… szundítok egyet az avarba’…
9 hozzászólás
Nagyon kedves, nagyon őszi, nagyon hangulatos, nagyon tetszik!:) Gratulálok, öröm volt olvasni!
üdv, banyamacs
Kedves kis őszi vers! Jó! 🙂
Lehet, hogy elgépelted a névelőket itt:
a túlsárga a leveleket,
az zsengezöldet,
Szia!
Igazi őszi hangulatú vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
"nagyonszép", ecsetre való.:)
NagyonJÓ nagyonVOLT nagyonOLVASNI nagyonEZT nagyonA nagyonNAGYONJÓ nagyonVERSEDET
nagyonHANGA 🙂
Szia!
Nagyon klassz impresszionista hangulatkép a versed. Szinte érzem a friss avar illatát.
Maristi
Gyömbér!
Csak nem téli álomra készülsz?
Egyébként fantasztikus felépítésű vers!
Tetszik!:)
Már nem is tudok mit mondani!:))
Nagyon köszönöm!:)
Boer, valóban… köszi! Javítom…:)
Nagyon tetszik! őszies, mégis lágy szinekkel szineztél ("zsengezöld" nagyon szép!) mindezt bájosan tetted. Gratulálok!