Ha már nem kísért Téged a Nyár,
igen, ha Te már elfelejtetted,
álmaidat ha föladtad már,
nyeled csak feltörő könnyeidet,
zárkózol keserű magányba,
odvas fák sűrű árnyékába,
lapulsz feledés homályába,
hogy ne kelljen gondolnod se rá;
ifjú hévvel tett ígéretedet
állni ha mégsem akarod már:
nyíló virág mondjon ítéletet!
Zúgó szél törjön át a hegyen –
oh, még ő is Aquillonba megyen!
Miért kell hát csak emlék legyen?
?
1 hozzászólás
A "vers" (bár inkább élnék kedvenc kifejezésemmel a koholmánnyal) nem jó! Kár volt vele erőlködnöd, mert nem érte el a kívánt hatást! Ha tovább folytatod a mások által írt ismeretlen versek sajátodként közlését bíróságra viszem az ügyet! Javaslom ne lopkodd más verseit, mert ennél szánalmasabb dolgot még nem pipáltam!(Jó tanács)