Ha kinézel az utcára, mit látsz?
Sétáló embereket, mi mást.
Ha én kinézek az utcára, látom,
Látom a cérnát, mi húzza a lábom.
Húzza a lábod? Hát húzni kell?
Hát nem látod? Magadtól kell…
Magamtól? Mit kellene tennem?
Én csak egy parányi csepp vagyok a tengerben…
Hát éppen ez az! Az vagy… o
…csepp a tengerben…
De mi is az a tenger?
Parányi folyam és csermely.
Hosszú folyók, s széles tavak,
zuhatagok és hatalmas hamvak…
S te egy csepp vagy a tengerben,
Egy parányi pont a rengetegben.
Ott vagy a rengeteg tengerben,
Ott vagy a hamvas-hatalmas zuhatagban.
Te vagy a hosszú folyó, s a széles tó,
Te vagy a csepp a rengeteg tengerben.
Érted már? Látod már?
Légy egy csepp a tengerben hát.
Tartozol valahová, otthon vagy valahol.
Tieid mindig várnak, akárhová is kalandozol.
Egy csepp a tengerben otthon érezheti magát…
Egy csepp a tengerbe mindig hazatalál…
3 hozzászólás
Érdekes és nagyon szép gondolatoka foglaltál össze a versedben. Élvezedttel olvastam.
köszönöm 🙂
Most hogy olvaslak, már látom a "Valaki stílust"..
Jó és egyedi..