Volt anyám és volt apám
Széjjelszakadt nemzetem,
Mondd meg nékem istenem
Őket hol kereshetem?
Megcsonkított kis hazám
Otthonom már nem lelem,
Idegen föld be nem fogad
Ami enyém már kárhozat.
Bűneinkért sújt az átok
Országomért még kiáltok,
Egyre gyöngébb már a hangja
Fogyó népünk mondd ki hallja?
Kitárt karok nem fogadnak
Szülőföldemre ha lépek,
Fájó múltunk most is kisért
Szívünk mélyén új remények.
Mondd meg nékem istenem
Miért hát a sok fohász?
Egy ezredév imádsága
Nemzetünknek büszke gyásza.
Meghallod-e könyörgésünk?
Vagy bűneink mázsás súlya
Továbbra is nemzetségünk
utódait ostorozza.
Mondd meg nékem istenem
Hitem honnan legyen?
Hisz a leomlott falak
Új gátakat állítanak.
Ha majd a régi temetőkben
Lesz olvasható felirat,
Tolmács nélkül megtalálod
Elveszített múltadat.
Lehet újra közös nyelvünk
Emlékeket nem felejtünk,
S, hogy népünk egységben legyen
Add meg nékem istenem!
2 hozzászólás
Szép fohász, s talán meghallgatásra talál. Addig is sokat kell imádkoznunk érte.
Megtisztelsz, hogy elolvastad. Üdv Samu