Könnyekkel fonom át
halandó kezemet,
imával adom át
meggyötört lelkemet.
Szememben az oltár,
s hálával nézek fel,
egy térdre hullt fohász
egekig szakad fel.
Most fél hívő szívem,
áldásra szomjazom,
megfagy lassan minden
szó vérző ajkamon.
Érintse meg lelkem,
s hang nélkül is értem,
ha simítja kezem,
vigyáz ránk az égben.
9 hozzászólás
Szép, áhítatos verset írtál, Andika. Gratulálok: Colhicum
Szia!
Lelkedet, szívedet, csak teljes hit járhatja át, fél hívő szívvel ilyet nem lehet írni. Gyönyörű a versed, s vigyáznak rád az égben.
Maristi
Nagyon szép!!
Nagyon szép vers! Különösen tetszett benne az, hogy (3 sort kivéve) felező hatos, és nagyon dallamos ezáltal. És nagyon gyönyörű a fohász is. Köszi az élményt!
Köszönöm nektek! 🙂
Kedves Andika! Ez nagyon megható! Gratulálok!:)
Kedves Andika!
Nagyon szépet alkottál!
Szeretettel: Ildikó
Köszönöm, kedves Krampuszka!
Kedves Andika ! Nagyon szép kis verset írtál, meghatódtam rajta. Üdv. Nárcisz