Gyermekek élnek a külvilágtól zárva,
számunkra elképzelhetetlen szomorúságba.
Szemükbe nézve láttam a magányt,
kicsordult könnyem, átélte a hiányt.
Sajátos világba, idegenekbe kapaszkodva,
imádkoznak egy szebb jövőbe bizakodva.
Lelkük legmélyéből képesek szeretni,
oly, sok ember van, ki ezt nem képes észrevenni.
Kalitkába élnek, pedig madárként szállnának,
Eldobták őket, egyedül maradtak s,
annyira érthetetlen számomra,
hogy még egy esélyt se kaphattak.
Szükségük lenne egy anyára, ki mindent megtesz értük,
ha fölriadnak éjszaka, karjaikkal védik s,
álmaikat őrangyalként őrzik.
Megteszek, mindent, hogy mosolyogni lássam őket,
mert egyetlen könnycseppűk is fájdalommal tölt el.
Szomorú sors
By Daisy
6 hozzászólás
jajjjjj nagyon szép! igen a gyerekek lelkére vigyázni kell!
Kíváncsi lennék honnan az ihlet, erre a versre.
De ha nincs is akkor is gyönyörű.
Üdvi: dp.
szia, köszönöm szépen, hát erre a versre az ihletet, olyan gyerköcök adták akik árvaházban élnek, még tanulok ,de gyakorlatozni ilyen helyekre megyünk!megtaláltam életem munkáját, és azt amit szeretek tanulni!mindig is segíteni szerettem volna, most pedig van rá lehetőségem!!!
Nagyon sok sikert az életedben, elismerésem, hogy ezzel foglalkozol, és ez mindig meghat egy kicsit.. Kedves Tőled ez a versike is, remélem ezzel is segítettél!
Üdvi: d.p.
Nagyon megható, s elszomorító, sajnálom őket én is:(
.. a versed jó, s a szíved is, hogy gondolsz rájuk:)
Tényleg szomorú, hogy sok gyermeknek milyen sors jut:(
Remélem, hogy örömmel fog majd eltölteni Téged a munka…bár, én ebben nem kételkedem:) Sok sikert a gyerekekhez!
Üdv.:lkata:)