Olykor az álom,
akár egy lábnyom,
átbotlik életen-halálon,
hogy nálad vagy
nálam magára
találjon.
Hiszen a való
pont arra való,
hogy legyen
benne jó,
valami apró
szeretnivaló.
Mint a napfény
télnek idején,
vagy egy csillag
az éj köldökén,
egy út, egy cél,
arcodon a szél,
a pillanat,
ahogy lelkedhez ér,
a mágia,
a hét és a három,
vagy csupán
egy álom,
mi átlebeg
életen, s halálon.
5 hozzászólás
Hol álom és valóság összeér,
ott az ember lelkében élet kél.
Szép vers!!!!
Köszönöm, kedves Rozália 🙂 Neti
Nagyon szép, tetszik ez rímelés, kicsit játékos, és dallamos. Jó lett.
Nagyon tetszik nekem is!:) Grat!
Kedves Boer, sleepwell, örülök, hogy tetszett – köszönöm 🙂 Neti