Hiszed ha nem,
volt jó lovam
és volt ezüst páncélom is.
Hiszed ha nem,
de volt erőm
és hozzá büszke célom is.
Hiszed ha nem,
csatázni vágytam,
de elkötötték a kardomat.
Hiszed ha nem,
el is darálták
alólam azt a jó lovat.
Hiszed ha nem
de meglehet,
hogy lovagból lóvá lettem én.
Hiszed ha nem,
de úgy hiszem,
zabos vagyok s patám kemény!
10 hozzászólás
A patád közelébe nem megyek…:)
Ne légy zabos…
Tetszenek a rímek. Könnyed, kellemes versed.
Üdv.Éva
Magas dombon
légvár tövében
kikötve büszke mén.
Zabos nagyon
és toporog
patája csont kemény.
Fához pányvázva
álmodik
magának dicső csatát,
kard-csörgétést,
dob-pergetést,
és harsány harsonát.
Légvár tövében
csend lakik,
az ellenség sehol.
Nagy bánatában
a büszke mén
a zabból beabrakol.
“A patád közelébe nem megyek”
Hölgyekre nem hat. Volt gyerexobája. Ez már egy ilyen pata. Korszerűtlen!
———–
köszönöm.
“Ne légy zabos”
Lovaknál ez másképp van. Ők szeretnek zabosak lenni.. :o)
Ez is nagyon tetszik, játékos, leköti a figyelmet, és a cím is jó. Szükség van ilyen lóvagokra a XXI. században is, a sok laza gyerek mellett, akik azt sem tudják, mi fán terem a lovagkor vagy a lovagi erények.
“akik azt sem tudják, mi fán terem a lovagkor vagy a lovagi erények.”
Hogy a lovag- (és egyéb) regényekről már ne is beszéljünk.. .o)
Köszi, I.B.I.
ez vicces vers
lehet hogy nem annak szántad , de nevettem rajta
“el is darálták “lóvá lettem”
ez tetszik:))))
Örülök, hogy tetszik! :)))
Jujj, de félek!:)) Nagyon jó lóvag lehettél:))
Hát ez jópofa! A "lóvá tett" lovag esete. Nagyon tetszik! 😀